Dombi Tibor 31 kilométernél összeesett, de nem adja fel!

Itt még Loki mezben Dombi Tibor. Fotó: MTI

Élete első maratoni futására készül Dombi Tibor, a DVSC korábbi villámgyors szélsője, akivel a Budapest Sportiroda készített interjút.

Ha visszaemlékszünk Dombi Tibor, a Debrecen 35-szörös válogatott futballistájának karrierjére, leginkább az ugrik be, ahogy a jobb szélen berobog a labdával a tizenhatoson belülre. Erre építhetnek a Spar Maraton szervezői is, akik őt tették a verseny egyik reklámarcává. És persze az is közrejátszik ebben, hogy Dombi élete első maratonjára készül.

Dombi Tibor jelenleg a harmadosztályban, a DVSC-DEAC-ban játszik, de október 9-én rajthoz áll a 31. SPAR Budapest Maratonon.

„Mindig is szerettem futni, és már a profi focitól való visszavonulásom előtt megfogalmazódott bennem az igény, hogy kipróbálnám magam ebben a sportágban is.”

Barátjával, a tankcsapdás Lukács Lászlóval indult az első félmaratonján Barcelonában.

„Az egyik vasárnap hajnalban is felkeltem, és rögtön futócipőt húztam. A korai órákban egyetlen autó sem volt az utakon, futottam 20 kilométert, és olyan elégedetten értem haza, hogy azt semmihez sem lehet hasonlítani. Azért szeretem ennyire a futást, mert nincs szükség hatalmas fogadalmakra hozzá, és nem jár óriási lemondásokkal. Legalábbis számomra!” – mondta.

Aztán lefutott még egy félmaratont Ausztriában. „Elfáradtam a táv végére, úgy éreztem akkor, esélyesem sem lehetne a 42 kilométerre, aztán eltelt 2-3 nap, és motoszkálni kezdett a fejemben a gondolat. Engedélyeztem magamnak egy kis nyári szünetet, aztán nekivágtam egy hosszú edzésnek. Kezdésnek 31 kilométert választottam, és össze is estem a végén. Akkor fogtam fel igazán, hogy ez a táv nem játék.” 

Dombi heti 60 kilométerrel edz, és általában egy pihenőnapot engedélyez magának. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden nap hosszabb távokat fut, olykor mindössze 3-5 kilométer szerepel a programban.

Rajthoz állt a 31. Wizz Air Budapest Félmaratonon is, de nem jó taktikával, „olyan ezreket diktált, ami később megbosszulta magát. 40 perc alatt futotta az első 10 kilométert, volt olyan ezrese, ami 3:52-es volt. Aztán a táv felénél egyik pillanatról a másikra lehervadt a mosoly az arcáról, és egy hívatlan hosszú szenvedés lett az örömfutásból.

„Egy jó nagy pofon volt ez a számomra, de sportolóként a kudarcokból is tanulok, a versenyszellem pedig visz tovább. A maratonon már taktikusabb leszek, az iramfutókra például jobban fogok koncentrálni. 3 óra 45 perc körüli idővel lennék elégedett, de elsősorban az a cél, hogy a célba érjek” – mondta.