Kézilabdázóink 60 éves vb-csúcsra készülnek

Az idős kézilabdás generáció egyik motorja, fő szervező ereje dr. Som Ferenc, aki annak idején nagypályán, majd kispályán is sokszoros magyar válogatott volt. Most az ő ötletére találkoznak szeptember 26-án a hatvan év előtti kispályás világbajnokságon részt vett válogatott még élő tagjai.

 – Bár az 1958-as világbajnokságot február 27-e és március 8-a között rendezték meg az NDK-ban, így nem napra kész lesz a találkozó, de mégis örülök, hogy a szövetség támogatásával csak össze tudunk jönni egy ismert étteremben. Tizenhatan utazunk ki annak idején a vb-re, s bizony mára már a fél csapatot elveszítettük. Legutóbb Hetényi Ottót búcsúztattuk augusztus 19-én.

 – A magyar válogatott végül a hetedik helyen végzett. Hogyan alakult ki ez a helyezés?

 – Először négy, egyenként négyes csoportban zajlottak a küzdelmek. Mi a C-jelűben játszottunk. Romániával szemben16-16 lett az eredmény, Csehszlovákiától nagy „oktatást” (26-11) kellett átélnünk. A záró találkozón pedig Izland ellen sikerült 19-16-ra győznünk. A csoportok első 2-2 helyezettje két, négyes csoportot alkotott, újabb körmérkőzéssel. Ebben a körben kevesebb szerencsével jártunk, hiszen előbb Németországtól (22-15), majd Norvégiától (23-21) is vereséget szenvedtünk. Így végül a 7. helyért léphetünk pályára, ahol meggyőző fölénnyel (24-16) vertük Jugoszlávia együttesét.

 – Most pedig összejönnek, hogy emlékezzenek a régi, szép időkre.

 – Sajnos, még az élő társaink sem mindannyian tudnak majd eljönni erre a találkozóra. Hogy végül hányan is leszünk, az majd csak a helyszínen dől el. Azért felsorolnám a még életben lévő társaim neveit: Berendi József, Faludi Mihály, Fekete Sándor, Kele Miklós, Lengyel Gábor, Töltő Károly, Vajna István és jómagam.

(jochapress / Jocha Károly)