A 88 éves delfinkirály, Tumpek György kevesli a bokszközvetítéseket
Tumpek György az olimpiai ezüstérmes úszó, Mitró Görgy társaságában (Fotók: JochaPress.hu)
Tumpek György olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok egykori pillangóúszót rossz hírrel kerestem meg. Egyik kortársa, az 1954-es Európa-bajnokságon 1500 gyorson második helyezett Schuszter György ugyanis Ausztráliában meghalt.
– Nagyon sajnálom, megint elment közülünk valaki, egyre kevesebben vagyunk – reagált az 1929. januárjában született, így már a 89. évében járó, egykori szőke delfinkirály. – Amikor 2006-ban a MOB jóvoltából sokad magammal együtt ott lehettem az 1956-ban, Melbourne-ben rendezett olimpia 50. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékidéző találkozón, akkor még ragyogó állapotban volt. Autót küldött értem a magyar delegáció belvárosi szállodájához és az olimpiai bajnok pólókapussal, Ambrus Miklóssal együtt elvitetett bennünket a várostól jó száz kilométernyire lévő Ballaratba, amelynek azóta kiszáradt taván rendezték 1956-ban a kajak-kenu versenyeket, ahol királyi felszolgálásban volt részünk. Gyuri felesége, egy elbűvölően kedves hölgy igazán emlékezetessé tette ezt a találkozást.
Mint általában az idősebb emberek, Tumpek is szeret beszélni, ha nagy ritkán valaki meglátogatja vagy ráemeli a telefont.
” Gyakran feljönnek bennem a gyermekkori élmények – folytatta. – Kemény életem volt, csórók voltunk. Dunakeszin inkább csak kapálóztam a Dunában, majd később, már 11 évesen elvitt apám a Rudas uszodába. Az igazán komoly fordulat 1945-ben érkezett el. Ekkor a Csepeli MTK-ban úsztam a gyárban pedig szerszámkészítőként szabadultam. A nagy távolság miatt 1948-ban a MÁVAG-ba igazoltam, egy évre rá pedig bekerültem a Honvéd sportszázadába, méghozzá a híres Sárosi „Mesti” kezei alá. Bár háton és gyorson is az első négy közé tartoztam az országban, mégis közel álltam a kirúgáshoz. Sárosi ugyanis egy alkalommal közölte: „csibészekkel nem foglalkozom!” Nagy nehezen kikönyörögtem három hónap próbaidőt, amit azután ki is használtam.”
– Miért váltott át a pillangózásra?
„Mert gyorson többeket is verhetetlennek tartottunk. Már Helsinkibe is kijuthattam volna, de sokat járt a szám, így egyszerűen itthon felejtettek.”
– 1953-ban bevezették a delfin lábtempót…
„Ekkor már nagyon gyors voltam. 1953-ban, a bukaresti VIT versenyein két számban is győztem, az 1954-es, torinói Európa-bajnokságon pedig a 200 méteres táv első kontinensbajnoka lettem.”
– 1956-ban az olimpia első számú esélyesének tartották, ám csak bronzérmet hozhatott haza Melbourne-ből.
„Az előfutamban még olimpiai csúcsot úsztam, később hiányzott a megfelelő taktika. Egyébként pedig a 200 méter nekem túl hosszú volt, 100 méteren sokkal nagyobb eséllyel állhattam volna a rajtkőre.”
– 1958-ban visszavonult, majd húsz évig edzősködött klubjában, a Budapesti Honvédban.
„Voltak jó versenyzőim, akik közül a legnagyobb tehetség alighanem a mellúszó Kiss Éva (képünkön) volt. Neki fel kellett volna állnia az olimpiai dobogó valamelyik fokára.”
– Mikor találkozott utoljára kortársaival?
„Tavaly októberben, amikor a MOB taxit küldött értem. A kedves tornászlányok még mind megvannak, nagyon örültem nekik.
– Hogyan telnek egy ilyen idős úrnak a napjai?
„Nem lenne semmi baj, ám ősszel elestem és a combcsontomban egy 24 centis részt fémmel kellett helyettesíteni. Amint megtanultam járni, eladtam az utolsó autómat, azóta gyalogos vagyok. Egyelőre el tudok ballagni az egy kilométernyire lévő, nagyobb bevásárló központba, de később nem tudom, mi lesz. Amikor itthon vagyok, rengeteget nézem a tévében a legkülönfélébb sportműsorokat, így a téli sportágakat is. A boksz és a birkózás közvetítéseit viszont határozottan keveslem.”
