A béka feneke alól a soha nem gondolt vágyak beteljesüléséig!
A legfelső sportvezetés első lépcsőben százötvennégy edzőt részesít kiemelt anyagi juttatásban. Ezzel a konkrét lépéssel azt szeretnék elérni, hogy az elismerten legjobb magyar edzők ne menjenek külföldre, hanem inkább itthon, a magyar sport javára kamatoztassák képességeiket. A másik, ezzel párhuzamos cél pedig az, hogy a következő időszakban a már évek óta külföldön dolgozó, kiváló szakemberek közül esetleg többeket is hazacsalogassanak.
A mob.hu a kiemelésekben szintén érdekelt szakembert, a szabadfogású birkózó válogatott 17 éve szövetségi kapitányát, Gulyás Istvánt kérdezte a témával kapcsolatosan.
„Az utóbbi években egyre katasztrofálisabb volt a helyzete a magyar sportban foglalkoztatott edzők nagy többségének. Azt is mondhatnám, a bérek a program beindítását megelőzően már a béka feneke alatt voltak. Így természetesen mindenki örült ennek a döntésnek. Az első lépcsőben kiválasztott szakemberek garantált bérének jócskán történt megemelésével egyidejűleg ugyanis a klubokban dolgozók közül is sokaknak meg tudták emelni az illetményét. Nem vagyok egyedül, aki azt mondhatja: soha nem gondolt vágyai teljesültek a kormány döntésének egyenes következményeként.”
– Ön mióta edzősködik?
„Kilenc éves koromtól, 1974-től birkóztam, egészen 1992-ig. Az utolsó években már mindinkább az edzőségen törtem a fejemet. Annál is inkább, mivel az elért két felnőtt egyéni és nyolc csapatbajnoki elsőség, illetve egy Európa-bajnoki 4. hely nem elégített ki. Ezért is gondoltam arra, hogy a sportágban maradok és igyekszem másokat a sajátoménál jobb eredmények eléréséhez hozzásegíteni. Csepelen a visszavonulásomat követően azonnal edző lettem, három évvel később pedig már egyedül én dolgoztam a klub felnőtt versenyzőivel.”
– A közeljövőben 49 éves lesz. Mit gondol, mikor van egy edző optimális korban? De úgy is kérdezhetném, érez-e magában további fejlődési lehetőségeket?
„Remélem, még messze vagyok a csúcstól! Nyitott vagyok a fejlődésre és elméleti, valamint gyakorlati vonalon egyaránt teszek is az előrelépésért. Ebben segítenek a TF jegyzetei és a MOB által szervezett, szakspecifikus előadások. de legalább ilyen sokat jelent az, hogy gyakran utazunk külföldi edzőtáborozásokra, ahol a mienktől alapvetően eltérő birkózó kultúrák legjobb képviselőit figyelhette testközelben edzéseken és versenyszituációkban egyaránt.”
– Oszétiába és Dagesztába már szinte úgy utaznak, mintha hazamennének. Legutóbb pedig egy új színfolttal gazdagodott a paletta: Iránban készülhettek.
„Valamikor többször is eljuthattunk Iránba, de most legalább másfél évtizedes szünet után térhettünk vissza oda. Az ottani két és fél hét hatalmas szakmai élményanyaggal gazdagított valamennyiünket. Bebizonyosodott, hogy Iránban nem a labdarúgás, hanem a birkózás az első számú sport. Óriási tömegek versenyeznek, a lelátókon pedig mindig több ezer néző figyeli a küzdelmeket. A fizikai és a taktikai felkészülésük pedig alapvetően más, mint amit a szovjet utódállamokban megfigyelhetünk.”
– Nem sok idejük van elmélkedni, hiszen alig három hét múlva már Helsinkiben, az Európa-bajnokságon kell szőnyegre lépniük legjobbjainknak. Milyen reményekkel küldi majd fel a kiválasztottakat, és kiktől várja a legjobb eredményeket?
„A nyolc súlycsoportból hétben indítunk versenyzőt, mivel az 57 kilós súlycsoportban jelenleg nincs nemzetközi szinten a siker reményében bevethető birkózónk. Közülük háromnak van már korábbi világversenyekről komoly tapasztalata. A 74 kilóban érdekelt Hatos Gábor a legeredményesebb, neki hat érme – közöttük egy olimpiai bronza – is van a felnőtt világversenyekről. Hatos, továbbá a 86 kilósok között induló Veréb István és a 125 kilós Ligeti Dániel egyaránt felállhat a dobogó valamelyik fokára. A másik négy jelöltünk közül talán a 98 kilósok egyike, Szmik Attila az, akiről leginkább el tudom képzelni, hogy akár meglepetést is okozhat.”
(Forrás: mob.hu/Jocha Károly)
