A brazilok elsősorban akarati tényezőkben múlták felül a szerbeket!

A lengyelek sima vereségét (26-30) követően a dánoké lett a bronzérem.  A női kézilabda világbajnokság belgrádi döntője azután egészen más hangulatú, iramú és színvonalú 60 percet hozott. A hazaiak megvallottan is a világbajnoki aranyéremért léptek pályára, míg a nem kis meglepetésre egészen a döntőig menetelt brazilok (elvileg) már csak nyerhettek, hiszen a fináléval is túlteljesítették a korábbi várakozásokat.

Jogos volt-re a brazilok végső, 22-20-as sikere, illetve mit rontottak el a szerbek, ami azután a vereségüket okozta? A kérdésekkel a korábbi női-, jelenleg férfi kapitány, Mocsai Lajost és egykori segítőjét, Marczinka Zoltánt kereste meg a jochapress.hu…

„Játékfelfogásban két, ellentétes félidőt láthattunk” – summázott Mocsai Lajos. „Brazília elsősorban szélességben játszott, a második hullámban indított támadásokkal és kipattanó labdákból, illetve kierőszakolt hibákból volt leginkább eredményes, de pozíciójátékuk és kontrahúzásaik is jobbak voltak, mint a szerbeké. A hazaiak beálló játéka korábban sikeresebb volt, most viszont elsősorban a második félidőben a brazilok egyszerűen élő falat húztak köré. A szerbek nem használták ki Cvijic abszolút klasszisát, hanem átlövőik inkább elvállalták a lövéseket, amelyek szerény százalékban hoztak gólokat.

Ha a brazilok győzelmének okait akarom csokorba szedni, akkor feltétlenül meg kell említenem a sikeres kapuscserét, továbbá a nyitottabb védekezésükben felvonultatott keménységet és küzdőképességet, amely tulajdonságokban egyértelműen felülmúlták a szerb válogatott tagjait. Összességében megérdemelten kerültek a világbajnoki érmek a következő olimpia országába.”

A női válogatott mellett éveken át Mocsai Lajos segítőjeként is dolgozott Marczinka Zoltán is érdekes dolgokra irányítja a figyelmet.

„Nekem feltűnő volt, hogy a szerbeknek nem volt érdemi jobboldali csapatrésze, ami annak ellenére is komoly hátrányt jelentett, hogy Zsivkovics a második játékrészben azért okozott bonyodalmakat. Szerbia válogatottjának gondjait csak fokozta, hogy az együttes baloldala sem igazán úgy működött, ahogy azt korábban láthattuk, és ahogyan most is kellett volna telesíteniük. Damnjanovics feltűnően nagy hibaszázalékkal lövöldözött, miközben a kiváló beállót, Cvijicet a rendkívül jól védekező brazilok mellett nem tudták igazán helyzetbe hozni, pedig ő a most mutatottnál lényegesen többre képes. Ami nagyon elgondolkodtató, az a brazilok ez alkalommal is begyűjtött, igen sok kiállítása volt. Ők ugyanis a világbajnokság során messze a legtöbb büntetést kapták, de ezek az emberhátrányok nem befolyásolták jelentősen a helyzetüket. Legtöbbször tartani tudták az egyensúlyt, mert az ilyenkor perdöntő egyéni védőmunkában és az akarati hozzáállásban olyan extrát tudtak produkálni, mint a mezőnyben rajtuk kívül senki más. Úgy érzem vitán felül rászolgáltak a világbajnoki címre.”

– És arról a kijelentésről mi a véleménye, amit a megbízott kapitány, Hajdu János tett a brazilok ellen, kétszeres hosszabbítást követően elvesztett mérkőzés után, mely szerint ha Brazília megnyeri a világbajnokságot, a tőlük elszenvedett vereségre egyszer még büszke is lesz?

„A magyar válogatott 8. helyét egy kicsit mindenképpen felértékeli, hogy a későbbi világelsővel szemben maradt alul és esett el a négy közé jutástól, de nekem az a véleményem, hogy azt a találkozót a magyar lányoknak meg kellett volna nyerniük.”