A Flensburg csapatként dominált – mit kell tennie a Veszprémnek?

Az MKB-MVM Veszprém végül negyedik helyen zárta a Kölnben megrendezett Bajnokok Ligája négyes döntő mérkőzéseit, ami az előzetes várakozásokhoz képest mindenképpen csalódás. Hogy mi mindent kell itt számba venni, ami miatt elmaradt a szebb-jobb eredmény? Az biztos, hogy bőven lesz mit elemezni, átgondolni. Az is biztos, hogy nem megint a bíráskodással kell elsődlegesen foglalkozni, hiszen ezen a szinten ha a bírók valamit el akarnának „simítani”, ahhoz is megvan a kell dörzsöltségük. Megint más kérdés, hogy direkt csalásról, vagy az eredményt számottevően befolyásoló sípmesteri ténykedésről nem lehet beszélni.

Tény viszont, hogy messze nem volt tökéletes a bírók működése, de vizsgálatot követelni, meg hasonló dolgokkal előállni – ez csak pillanatnyi hangoskodás. Azt mindenki tudja, hogy ezen a szinten már hatalmas pénzekről szól a „játék”, s ez a tény tudat alatt is mozgósíthat bizonyos erőket. Például a játékvezetőknél is. Emlékezzünk csak, e hasábokon egy éve megírtam, hogy a Kiel elleni, egy-egy góllal elvesztett, oda-vissza mérkőzéseken (amelyek a kölni Final Four-ba jutást voltak hivatottak eldönteni) sokkal inkább reális eredmény lett volna, ha mindkét összecsapást a veszprémiek nyerik egy-egy góllal. Ám a Kiel győzött, s jutott tovább, mert megkapta azt a leheletnyi hátszelet, ami elég volt ahhoz, hogy a mínusz egy helyett plusz egy legyen a végeredmény.

Sajnos, a meredeken felfelé törő veszprémi alakulatnak egyelőre még nincs akkora nemzetközi tekintélye, hogy ilyen és hasonló esetekben ő legyen a kedvezményezett. Ezt a falat meg kell mászni, s hogy ez nem lehetetlen vállalkozás, azt bizonyítja a győri nők története.

Megint más kérdés, hogy – szerény véleményem szerint – a Veszprém tavaly közelebb állt a Kiel legyőzéséhez, mint most. És talán nem árt egy vitán felüli szaktekintélyt arról is meghallgatni, mit kell tennie a Veszprémnek a továbblépés érdekében és miért éppen a legkevésbé esélyes Flensburg csapata lehetett a végső győztes? Kovács László európai mesteredző, egykori világválogatott, kétszeres szövetségi kapitány így értékelt:

„Az átlövők szerepe mindenütt kulcskérdés. Mára odáig jutottunk, hogy ezeket a kiválóságokat rendszeresen szabálytalanul támadják, s nekik ennek ellenére kapura kell lőniük. Ma már nem elég az, ha valaki arra vár, hogy majd csak beengedik nyolc méterre és onnan tisztán lőhet. Ilyesmi egy meccsen legfeljebb két-háromszor fordul elő. Legjobb példa erre a korábbi veszprémi, jelenleg Kielben szereplő Marko Vujin, aki nem vállalja a test-test elleni harcot – nem is eredményes. A mieinknek is meg kell szokniuk ezt az alapvető változást.”

„A jövőt illetően ezt a bizonyos rotációs” rendszert mindinkább el kell felejteni. Olyan játékosok kerülnek mindenhol előtérbe, akik akár két  nap egymás után – ilyen példákat láthattunk a Flensburgnál is – képesek a 60 percet a pályán tölteni. Az is alapkövetelmény lehet, hogy a legjobb csapatoknak legalább két, de inkább három, jól begyakorolt és bevethető védekezési szisztémával kell rendelkezniük. Rendkívül felértékelődött a beálló pozíciója. Itt láthattuk, a támadó hátulról való semlegesítése (pl. Siarhei Rutenka) nem megoldható. S ami különösen fontos: ha bárki lő a csapatból, azonnal „ezerrel” kell visszafutni…”

A Veszprémnek szóló ajánlások után Kovács László a Flensburgról is mondott megszívlelendő dolgokat.

„Edzőjük, Ljubomir Vranjes rendkívül okosan meccselt. Jól váltogatta a szisztémákat, ügyesen cserélt. Ehhez járult csapata minden egyes tagjának a hihetetlen küzdőképessége. Az ellenoldalak hibáit is csak így használhatták ki, előbb a Barcelonával, majd a Kiellel szemben is! Egyértelmű, hogy nem az övék volt a legjobb játékos állomány, de csapatként mindent kompenzáltak – bemutatót tartottak a becsületes, tisztességes hozzáállásból. És egy fontos szakmai észrevétel végül: a kapus minden átlövésnél – a bevett gyakorlattal szemben – teljes testtel védett, ami meggyőződésem szerint alapvetően befolyásolta védéseinek eredményességét.”