A Győri Audi ETO KC akár a Hypo NÖ nyomdokába is léphet!

Shares

Görbicz AnitaA Győri Audi ETO KC női kézilabda csapata folytatta a magyar hagyományokat: a Dunaferr SE követőjeként megnyerte a Bajnokok Ligája 2012/2013-as sorozatát! Méghozzá magabiztosan, hiszen már az első hatvan percben, a norvégiai Larvikban is bizonyította: jobb ellenfelénél, s nem bízza a döntést a véletlenre. A kinn szerzett háromgólos előnyhöz hozzátéve még egyet, a veszprémi arénában jogosan ünnepeltette magát. Nyolcadik Európa Kupa döntőjében végre csúcsra ért.

Hosszú utat tett meg az immár a világ legjobb klubcsapatának is jogosan nevezhető győri együttes (az Audi ETO KC, mert hogy a teljes név hiányáért éppen a napokban „porolt le” egy sasszemű kolléga!), amely nagy valószínűséggel a következő években is igen magasan jegyzett marad a nemzetközi kézilabdaélet tőzsdéjén. Az esélye legalább is igen nagy erre. Elvégre minden adottsága megvan ehhez, hiszen a megfelelő játékosállomány rendelkezésére áll Ambros Martin edzőnek, aki az adott helyzetben akár rá is mutathat azokra a játékosokra, akiket szükségesnek tart ahhoz, hogy Győr városa tartósan magáénak tudhassa a világ legjobb női kézilabda csapatát.

A reménybeli sikerekhez szükséges pénz bizonyosan rendelkezésre áll, mert hogy ez a föníciai találmány egyre nagyobb szerepet játszik a sportéletben (is). A napokban, egy veszprémi tárgyú írásomban Hajnal Csaba érdemeinek felemlítése kapcsán eljutottam az osztrák női kézilabdázás sokáig mindenható uráig, Gunnar Prokop nevének felemlítéséig. A több ponton is vitatható egyéniségtől egyvalamit nem lehet elvitatni: zseniálisan forgatta a nulláról indulva megszerzett mind több és több pénzt és építette fel tényleg a semmiből azt a Hypo NÖ-t, amely nyolcszor bizonyult Európa legjobb együttesének.

Most, az egyre fokozódó nehézségű harcban az Audi ETO KC nagyon komoly első lépést tett meg, a mindig legnehezebbet. E BL-siker után ugyanis meggyőződésem, elvileg könnyebb lehet ezt a végső győzelmet – akár többször is – megismételni. A magyar élcsapatnak az extraklasszis Katrine Lunde mellett-mögött is kiváló tartalékja van, Herr Orsolya személyében. Ugyanígy végig lehet menni minden poszton, a Görbicz Anita – Kovacsics Anikó párossal kezdve, a jobbszéltől a balszélig. Eduarda Amorim és Heidi Löke abszolút oszlopai ennek az együttesnek, és ahol netán hiányposzt alakulna ki, az Audi ETO jelenleg van abban a helyzetben, hogy értékén pótolja a távozókat.

Magáról a veszprémi hatvan percről egyébként túl sok izgalmasat nem is lehet elmondani. Aki figyelt, annak legfeljebb az tűnhetett fel, hogy a norvég mester, Gustav Gjekstad csak tizennyolc perc elteltével küldte pályára csapata egyik (ha nem a legnagyobb?) erősségét, az állandó gólveszélyt magában hordozó Anja Edint. Ám ez a Larvik a jelenlegi legjobb felállásában sem hordozta magában azt a potenciális erőt, amely képessé tette volna a minimálisan szükséges, háromgólos győzelem kiharcolására.

Ha visszatekintünk a BL-sorozatra, az is megkockáztatható, hogy az igazi döntőt egy fordulóval előbb játszották. A belviharoktól erősen megtépdelt román Valcea ugyanis a hazai pályán egy góllal elvesztett első összecsapást követően az ugyancsak Veszprémben megrendezett visszavágón képes volt hatgólos előnyre szert tenni. Nagy kockázat nélkül kijelenthető: a Valcea jobb csapat a Larviknál, s amennyiben az elődöntőben összekerülnek, úgy ma nem a norvégok, hanem a románok játszották volna a BL-döntőt. Amelyben a Győri Audi ETO KC az előzőleg búcsúztatott románok után a norvégokat is legyőzte.

És nagy valószínűséggel elindult azon az úton, amelynek perspektíváit ma még nehéz lenne egyértelműen megjósolni.