A Hajdut szapuló Vass Sándor megvásárolta a szövetségi kapitányságot!
Érdekesnek, gondolatébresztőnek, egyben vitaindítónak is lehet mondani az egykori kiváló Elektromos-játékos, a később az ausztriai Grazban is sikeres játékosedző, majd magyar szövetségi kapitány, Vass Sándor a női kézilabda Vb-vel kapcsolatos nyilatkozatát, amelyet a jochapress.hu mindenképpen leközölt volna. Vass Sándor ugyanis elég keményen fogalmaz, pedig neki nincs különösebb erkölcsi alapja ledegradálni Hajdu János kollégáját – aki ráadásul már korábban is többször sikerrel ugrott be a férfi-, illetve női válogatott elárvult kispadjára.
Hogy miért merészeli Vass jogait vitatni a jochapress.hu? A történet kétség kívül elég régi, de aki nem szenved kóros amnéziában, az még emlékszik arra, milyen érdekes körülmények között vette át Vass Sándor az 1997-es, Japánban megrendezett Vb-re készülő magyar férfi kézilabda válogatottat. A csoportselejtezőben az akkor elég masszív játékerőt képviselő litvánok, ukránok és macedónok voltak a magyarok ellenfelei, akikkel kemény sorozatot vívott az akkori kapitány, a szegedi Kővári Árpád.
Amikor azután kiderült, hogy Magyarország válogatottja ott lehet Japánban, 1997-ben a Vb-n (ahol végül 4. lett csapatunk), szinte a föld alól előkerült Vass Sándor és kineveztette magát a selejtezőket sikerrel-verejtékkel megvívott Kővári Árpád helyére. Ezt a tényt lehet csűrni, csavarni, de akik akkor „vonalban” voltak, mindannyian tudják, hogy ez így történt. Vass az osztrák Grawe Biztosító magyarországi igazgatója (vezérképviselője?) ugyanis egyszerűen bevásárolta magát a kapitányi szerepkörbe. Állítólag ez a „belépő” hatmillióba került. Kővári pedig még egy mély levegőt sem vehetett a sikeres csoportselejtezőt követően, máris lapáton volt…
Ezen, még véletlenül sem elhanyagolható tény ismeretében minden egyes, Vass Sándor által elejtett kritikus mondat alapvetően más megvilágításba kerül(het). A történtek ismeretében kerestem meg a finoman szólva is elmarasztalt Hajdu Jánost a kérdéssel: mit szól ő a Vass által adott nyilatkozathoz?
„Vass mellett egyetlen, mentő körülményt lehet felhozni: annak idején ő arra szavazott az elnökségben, hogy Karl-Erik Böhn legyen a kapitány, s erre még most is emlékezett. Így természetesen Böhnt védi, én pedig vízhordó fiúnak is gyenge vagyok bárki mellett. Hangsúlyozni szeretném, hogy a kollégák véleményét általában nagyra tartom, azokban mindig találok elfogadni-megfontolni valót. Vass esetében más a helyzet. Vele kapcsolatosan az anyázó kommentezőket is többre tartom, mint az ő úgynevezett szakmai elemzését. Ennél többet nem kívánok hozzáfűzni az általa a tévében elmondottakhoz.”
– Ha már itt vagyunk, talán egyetlen kérdést mégis engedjen meg!
Számos játékos is kritika tárgyát képezi Vass részéről, aki a „csapat összerakását” is feladatként jelöli meg a következő időkre. Ha Ön nem tizenöt napot tölt felkészülés okán a válogatottal, hanem mondjuk legalább 2014. végéig (benne a hazai Eb-szereplés lehetőségével…) szól a megbízatása, ugyanezzel a játékosállománnyal indulna harcba egy év múlva is?
„A két helyzet alapvetően különbözik egymástól. Én, mint beugró helyettes, nem vállalhattam azt a hatalmas kockázatot, amit akár csak 2-3, alapvetően új játékosnak a szűkebb keretbe történő behozása jelentett volna. Itt az Eb-bronzérmes válogatott jó közösséget alkotó játékosai kaptak lehetőséget a játékra, s meggyőződésem, hogy ezt csak így lehetett és kellett csinálni. Amennyiben minimum 2014. végéig szól a megbízatásom, akkor a 2012-ben, Dániában, éppen általam vezetett és ezüstéremig jutott junior válogatott játékosaiból többeket is behívok a keretbe. Ezek az 1994/95-ös évjáratú tehetségek éppen úgy használhatók lehettek volna egy Eb-felkészülésen, mint a hasonlóan tehetséges, 1992/93-as korosztály legjobbjai. Tehát hosszabb távú megbízatás esetén minimum öt-hat fiatalt tűzközelbe hoztam volna, miként az is a meggyőződésem, hogy a visszatérő Böhn kapitánynak sem lesz más, járható útja.”
