A Hertha BSC-hez szervezett kalandtúrától Artner Tamás kirúgásáig

Nem panaszkodhatunk, egyelőre távol van a sportéletben a téli holtszezon. Kézilabdában a Veszprém és a Szeged a férfiaknál menetel, a nőknél pedig a Győr abszolút esélyes az újabb BL-sikerre. A vízilabdázók is megindultak a BL-sorozatban és az ugyancsak felturbósított Szolnokot máris érte egy figyelmeztetés Kragujevácon. Közben persze történik egy, s más. Olyasmik is, amelyek némi elmélkedés tárgyát is képezhetik.

Olvasom például, hogy az MLSZ 30 fős válogatottja Berlinbe buszozott azért, hogy a kiválasztott szakemberek helyben tanulmányozzák a sikerekre vezető edzésmódszereket és meccseket is megtekintsenek. (Benéztem az MLSZ honlapjára is, ahol többek között az is olvasható, higy az utat Dárdai Pál, Szalai László és Kiss Baranyi Sándor készítette elő. Arról viszont mélyen „hallhgazt” a honlap,  hogy kik az arra érdemesek? Pedig elfért volna a 30 név is, de az túl egyszerű lenne, ha nevén neveznék a gyerekeket?)  Ezen a négy napos „gyorstalpalón” nyilván majd mindenkinek megvilágosodik és ezek után biztosak lehetünk abban, hogy például a jövő évi U20-as világbajnokságon már tarolni fognak a legújabb mester, Szalai László választottjai.

Azt hiszem, ezt az MLSZ-ben sem gondolják egészen komolyan? Inkább csak arról van szó, hogy az utánpótlás nevelésében évek óta sikeresen dolgozó Dárdai Pálnál tesznek egy tiszteletkört, kellemes ebédekkel és vacsorákkal „megspékelve” a tartózkodást. Azt ugyanis senki nem hiheti el, hogy ezek a villámvizitek, az ott látottak-hallottak majd alapjaiban mozgatják meg a vezető labdarúgó kluboktól „kissé” lemaradt magyar viszonyokat. Ha valaki valóban komoly benyomásokat szeretne szerezni, annak minimum két hetet el kell töltenie egy arra érdemes helyen, de az sem árt, ha ez a kettő négy is lehet.

Legyen ez is az MLSZ gondja, ennél sokkal több is veszett Mohácsnál! Azért arra kíváncsi lennék, mennyi a berlini kalandtúra költségeinek végösszege? Csak azt ne mondja bárki is, hogy semennyi, mert a Hertha BSC meghívásának tettek eleget – mert hogy ilyen „tanmeséket” bizony az élet legkülönfélébb területein már oly sokszor lenyomtak az átlag emberek torkán…

Olvasom azt is, hogy Artner Tamás, a szombathelyi „Hali” vezetőedzője lemondott (lemondatták?). A sportnapilapban vele készült interjúban kemény őszinteséggel kimondja: már a szerződtetése első percétől kezdve szorongásai voltak. Csaknem három éve nem élvezte a tulajdonosok bizalmát. Mégis sikerült ennyi időt kihúznia a Haladás élén, méghozzá kizárólag azért, mert szállította az eredményeket, közben fiatalokat épített be a csapatba.

A vezetők pedig hamar „beletörődtek” abba, hogy a csapat olcsó, jönnek az eredmények, akkor pedig nem erősítenek. Igazi rablógazdálkodás folyt a Rohonci úton, ahonnan idén nyáron számos alapember elment, mégsem tettek sokat a pótlásukra. Majd az Artner elviszi a balhét – gondolhatták a döntnökök, akik biztosak voltak benne, hogy Artner jó edző. Vele csak egy baj van: nincs benne az edzői kar kiváltságosainak szűk körében! Ha ugyanis a tulajdonosok még a nyáron hoznak 2-3, valóban komoly erősítést jelentő játékost, akkor most Artnert nem kellett volna lapátra tenni.

Neki azonban nem vásároltak – a jobb káderlappal rendelkező Szentes Lázárnak biztosan fognak segíteni. Ha nem, könnyen kieshet a Haladás, mert ezzel a kerettel csak valahol nagyon alul végezhet a csapat, ez túlontúl egyértelmű az őszi produkció láttán.

Ugye, mindenki előtt világos? Artner Tamásnak, ennek a „rakkoló”, tehetséges, de nem arisztokrata edzőnek nem adták meg a minimálisan szükséges erősítést, hiába bizonyított két, teljes éven keresztül? Helyére jöhetett volna a sokkal jobban csengő Egervári Sándor névvel egy utód, aki nagyon okosan elhárította a felkérést. Szentes Lázár viszont igent mondott. Ő is egy márka, ő majd kap támogatást.

Erre szokták mondani, hogy egyenesen szuper…