A Hidegkuti-stadion avatójára jön a Sporting Lisszabon

Shares

foci_MTK_Sporting_JPP

Az 1964-es Kupagyőztesek Európa-kupája döntőjére emlékeztek a portugál Sporting és az MTK akkori játékosai és jelenlegi vezetői. A lisszaboni klub invitálására, a megismételt döntő helyszínén – az első találkozó, hosszabbítás után 3-3-as döntetlennel zárult a brüsszeli Heyselben –, az antwerpeni Bosuil stadionban gyűltek össze az érintettek.

Rövid antwerpeni városnézés után érkezett az 1923-ban épült – és ma is az akkori állapotokat idéző – szentélybe Bödör László, Danszky József, Jenei István, Laczkó Mihály és Vasas Mihály, akik tagjai voltak az ötven évvel ezelőtti keretnek, többen közülük pályára is léptek a döntőn.
Miután a szervezők mindkét csapat játékosai előtt titkolták, hogy mi vár rájuk, így a hetvenes-nyolcvanas éveikben járó játékosok még nem tudták, hogy ettől a naptól kezdve másként tekintenek az 1964. május 15-én történtekre. Nem tudták, hogy a könnyek mosollyá, a boldogság, örökké tartó barátsággá, tiszteletté válhat, mindössze néhány óra alatt.

A Sporting focistáinak nem árulták el, hogy az ellenfél játékosai is itt lesznek, így tágra nyílt szemekkel figyelték, hogy egykori ellenfeleik már a gyepet vizsgálgatják. Ráadásul utcai cipőben… Megejtő volt figyelni, hogy újságírók, operatőrök, fotósok hada faggatta a magyarokat, kezükben korabeli összeállítással. Záporoztak a kérdések Sándor Csikarról, Kutiról és Kovalikról, a kapusról.

A megismételt találkozón, a portugálok Morais találatával nyertek 1-0-ra, és ez az egy gól úgy született, hogy a luzitán játékos szögletből ívelt a magyar kapuba úgy, hogy rajta kívül más nem ért labdához.
Ezen az antwerpeni délutánon Bruno de Carvalho, a Sporting elnöke legalább negyvenszer próbált kornerből gólt lőni, ahogy annak idején Morais. Becsületére szolgáljon, kétszer sikerült is neki.

A kérdéshez amúgy szinte mindenki hozzászólt.

– És akkor itt állt Kovalik – mutatta Jenei (Jeszenszki) István a kiváló balhátvéd.
– Nem ott állt – replikázott Pedro Gomes, a Sporting bekkje.
– Jó helyen volt, csak átszállt a feje felett a labda– kontrázott a portugál kapus.

Miután bő harminc perc játék után a játékosok nyilatkoztak az összes csatornának –, a felek mezt cseréltek, felbőszítve ezzel a portugál klub elnökét, mert ő csak ekkor vette észre, hogy amíg a magyar játékosok pólóján szám, és név is szerepel – ráadásul az ötven évvel ezelőttivel megegyező –, addig az övéi „sima” bemelegítő felsőben jelentek meg.

A stadion éttermében pazarul terített asztalok mellet először Deutsch Péter, az MTK ügyvezető elnöke köszöntötte a megjelenteket. Hitet tett amellett, hogy a talán nem túl távoli jövőben a kék-fehérek újra nemzetközi kupaszereplők lesznek, és megköszönte a portugálok gesztusát, majd átnyújtotta az MTK ajándékait, a kristály plaketteket, illetve a metszett üveget, mely a két klub emblémáját mintázza.

Ezután Domonyai László, a labdarúgók klubigazgatója portugál nyelven mondta el beszédét, amire óriási ováció tört ki…

Utolsóként Bruno de Carvalho a legnagyobb elismeréssel szólt a magyar csapat ötven évvel ezelőtti teljesítményéről, és nyomatékosította, hogy meggyőződése szerint hamarosan ismét a legnagyobbak között emlegethetjük a kék-fehéreket. A Sporting létesítménye nyitva áll előttük, bármikor felhívhatják őt, és helyet biztosít az MTK játékosainak bármilyen mérkőzésen, majd átadta a stadion kicsinyített mását a magyar klub vezetőinek.

Ekkor Bödör László, a döntő egyik résztvevője emelkedett szólásra, és arra kérte a megjelenteket, köztük a nagyszámú Sporting szurkolót, hogy néma felállással emlékezzenek azokra, akik már nincsenek köztünk.

Az esemény zárásaként bemutatták azt a könyvet, melynek címe „Egy kupa, egy élet”, és a hátvéd, Pedro Gomes írta a 64-es meccsről.

A díszvacsora végeztével a Sporting elnöke kijelentette:  megállapodott az MTK vezetőivel, hogy a felújított Hidegkuti Nándor Stadionban – várhatóan 2016-ban – a portugál sztárcsapat játssza a nyitómérkőzést a kék-fehérekkel.

(Forrás: MTK, Szegő Tibor)