A kiemelt edzők is könnyen két szék közé eshetnek!

evezés_Ficsor László_2009

Kettős cél vezérli a legfelső sportvezetést azzal, hogy első lépcsőben százötvennégy edzőt részesít kiemelt anyagi juttatásban. El szeretnék érni, hogy az elismerten legjobb magyar edzők ne menjenek külföldre, hanem inkább itthon, a magyar sport javára kamatoztassák képességeiket. A másik, hasonló cél az, hogy a következő időszakban a már évek óta külföldön dolgozó, kiváló szakemberek közül esetleg többeket is hazacsalogassanak.

A cél érdekében született határozat a korábban és többszörösen bizonyított szakembereknek olyan anyagi feltételeket biztosít a nyugodt munkavégzéshez, amely valóban segíti őket abban, hogy itthon végezzenek egyértelműen sikeres munkát. A kiemelt edzők örvendetesen nagy csapatából a mob.hu ez alkalommal a felnőtt evezős válogatottak szövetségi kapitányát, Ficsor Lászlót szólaltatja meg.

„Bár jelenleg sportágunkból csak hármunkat ért a megtisztelő kiemelés, végig gondolva a szakembergárda összetételét és eredményességét, úgy érzem, még legalább négy-öt, olyan kolléga is fáradozik az evezős sikerekért, akik ugyancsak megérdemelnék ezeket a valóban komoly létbiztonságot garantáló kiemeléseket. Persze most sokkal élesebb helyzetbe kerültünk, akár a jelenleg előléptetettek, akár az eredményesség dolgában hozzánk közelállók. Elvégre mindkét oldalnak nagyobb sebességre kell kapcsolnia. Nekünk, hármunknak (Ficsor mellett Molnár Dezső és Rapcsák Károly kapott kiemelést) azért, hogy megtarthassuk a megkülönböztetett státuszunkat. A most lemaradtak pedig reális célt láthatnak maguk előtt arra, hogy bármelyikünket a kedvezményezett státuszunkból eredményeik alapján „kitolhassanak”. Ha ez az inspiráló alaphelyzet nem hoz érdemi változást, akkor semmi.”

– Ez a három szakembernek juttatott, a sportágban korábban megszokottaknál valóban nagyságrendekkel nagyobb bérek áttételesen így is komoly feszültségeket enyhíthetnek.

„Csak a legkézenfekvőbb példát említeném, amely több éven át engem, mint korábbi szövetségi kapitányt is érintett. Mivel a sportágban iszonyatosan kevés pénz volt, így a szövetségi kapitányi bérre rendszeresen nem volt meg a fedezet. Ezt az egyébként igazán nem „túl méretes” összeget így rendre különféle bűvészmutatványokkal kellett elővarázsolni, természetesen más célokra tervezett pénzek megcsapolásával, vagy a klubok áttételes megsarcolásával. Most viszont, hogy fix összegek érkeznek a központi alapból, így a szövetség és a klubok is felsóhajthatnak, mert ezen a vonalon tehermentesítve lesznek.”

– Amit elmondott eddig, arra azt szokták mondani: „túl szép a menyasszony”. Lehet ennek a rendszernek esetleg mégis valahol konkrét hátulütője is?

„Amint fentebb már jeleztem, könnyen előfordulhat, hogy bármelyikünk az eredményesség visszaesését követően kiesik a kedvezményezettek sorából, s ez az esetleges hátrébblépés korábbi klubedzőknél különösen nagy gondot jelenthet. Két kollégám például Szolnokon, illetve Vácott edző. Klubjaink az ő megüresedett helyükre szerződtethetnek más, eddig nem alkalmazott szakembereket, így betölthetik az ő elárvult státuszukat. Amikor azután esetleg előállhat a „visszacsere” helyzete, a kiemeltek közül kikerülőknek könnyen lehet, nem lesz hova visszamenniük. De hát ezt a kockázatot csak vállalni kell egy ilyen, valóban nagyságrendekkel jobb fizetés érdekében.”

– Nyilvánvalóan az evezésben többségben vannak azok az edzők, akik bármily okból is, de nem kerülhetnek még a közelébe sem ennek az új forrásnak. Az ő helyzetük hogyan alakulhat a következő években?

„Sportágunkban nagyságrendileg hatvan-hetvenen edzősködnek, közülük mintegy húszan rendelkeznek szakedzői minősítéssel. Jelentős többségük az idősebb korosztályhoz tartozik és csak jelképes összegekkel járó mellékfoglalkozásban dolgozik, mert az evezőssportban edzősködni, az tényleg nem életbiztosítás. Bárhogyan is van azonban, mindenképpen előre kell mozdulnunk, aminek támogatására a korábban gyakorlatilag tehetetlen szövetségnek a kiemelt sportággá történő előléptetésünk következtében más nagyságrendű eszközei lesznek. A liberalizált edzőképzés semmiképpen sem tartható! Helyette központosított, egységes tematikák beléptetésétől várhatunk ezen a vonalon is kicsit több mozgást.”

– Mire számít, milyen reményekkel indulhatnak harcba a jelenlegi legjobbak az olimpiai kvalifikációért?

„Tehetségeink most is vannak, így nem feltétlenül csak az emlékeinkre, az elmúlt évtizedben kiharcolt felnőtt (3), illetve junior (2) világbajnoki címekre hivatkozhatunk. Férfi párevezésben és váltott evezésben is vannak olyan egységeink, amelyek akár oda is érhetnek az olimpiára, miként a nőknél egypárban érdekelt Gyímes Krisztina is az ígéretek közé tartozik. A remények valóra válásához azonban számos körülmény jelentős javulására is szükség lehet. Itt elsősorban a tudományos háttér megerősítésére és a jobb minőségű felkészülési lehetőségek biztosítására gondolok.”

(Forrás: mob.hu/Jocha Károly)

This entry was posted in Blog and tagged , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.