A kis-világválogatott Veszprémben is simán győzött

Császár Gábor_JochapresshezSajátos szóhasználatom szerint a Győri Audi ETO KC női együttese jelenti Magyarországon a világválogatottat. Talán nem kell sokat bizonygatni, hogy ennek a titulusnak van némi alapja. Elvégre Győrben már eddig is számos extraklasszis játszik és a hírek alapján valószínűsíthető, hogy a távozók megfelelő pótlása egészen biztosan megoldott.

Ha a győriek jelentik a világválogatottat, akkor a veszprémi férfiak a „kis” világválogatott játékosai. Elvégre felvásároltuk a fél spanyol válogatottat, pluszban pedig érkezett a végül csak „visszaváltó” Nagy László is, aki köztudottan nagyon közel állt ahhoz, hogy ő is spanyol válogatott legyen.

Szóval ez a rendkívül felerősödött magyar együttes a legjobb úton halad ahhoz, hogy nevéhez („kis világválogatott”) méltó sikereket térhessen el. A szintén spanyol Carlos Ortega által vezényelt együttes lehengerlő játékerejének az egyébkért igencsak szimpatikus spanyol Leon sem tudott ellenállni. Az már az idegenbeli háromgólos siker után biztosra vehető volt, hogy Veszprémben is „oktatás” következik, és ez így is történt. Ennek az előzetes kijelentéséhez, megjósolásához semmiféle hurráoptimizmusra nem volt szükség. Azon egyszerű oknál fogva, hogy az MKB Veszprém játékosanyaga és konkrét játéktudása is egyértelműen jobb, mint a tisztességesen küzdő, és a saját optimumának felmutatásával is alárendelt szerepet játszó leoni riválisnak.

Ami a sok dicséretet követően szerény bírálatként ide kívánkozik, az a következő, néhány gondolat. Nem nehéz észrevételezni, hogy a szóba jöhető veszprémi kézilabdázók között a spanyolok enyhe hátszélben, a hazaiak viszont enyhe ellenszélben játszanak. Még konkrétabban: a magyar játékosok nagy általánosságban kevesebb játéklehetőséget kapnak. Ez elsősorban Császár Gáborra vonatkozik, akinél ugyan Ortega mentségére felhozható, hogy Császár a szezon végén távozik, de ez csak részigazság lehet. Más kérdés: vajon mekkora része van Császár döntésében az első perctől irányában is érezhető enyhe ellenszél? Ha sokkal több lehetőséget kap, ugyan nem maradt volna-e továbbra is szívesen veszprémi játékos? Ez a válasz már sosem lesz egyértelmű, de az összefüggések semmiképpen sem könnyen kizárhatóak. Főleg akkor, ha hozzátesszük, hogy Fazekas Nándor ismételten jobb teljesítményt nyújt Mirko Alilovicnál és igen gyakran mégis kevesebb bizonyítási lehetőséget kap…

Azzal a stílussal sem lehet maradéktalanul szimpatizálni, amit az egyébként kitűnő adottságokkal rendelkező beálló, Renato Sulic képvisel. Sulic nagy söprögető, egy kézilabda csapatban ilyen emberekre is szükség van. Ám őt még ebben a kemény szerepkörben is többször állítják ki az elfogadhatónál. márpedig amint erre célzást is tett a Digi TV riportere, a bírók ezeket a játékosokat ugyancsak kottázzák-megjegyzik. Ilyen „priusz” pedig olykor nagyon rosszkor is jöhet, s talán éppen akkor is kiállításokat vonhat egy idő után magával, amelyeket másnál könnyebben súlyoznának a játékvezetők. Netán éppen a BL-négyes döntőjében, ahova a Veszprém a keddi sorsolás eredményétől függetlenül is komoly eséllyel pályázik.

Most persze majd mindenki a Szkopje-Minszk páros győztesét szeretné megkapni, s ez a mérlegelés helytálló is lehet. Ám a Veszprém képvisel olyan játékerőt, hogy a többi továbbjutót is képes búcsúztatni. Legfeljebb nagyobb energiákat kell mozgósítania egy nehezebbnek ítélt ellenféllel szemben, de a továbbjutás esélye bárkivel szemben is adott.

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterPrint this page
This entry was posted in Blog and tagged , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.