A kitűnően vívó Boczkó Gábor a negyeddöntőben búcsúzott

A venezuelai Ruben Limardo Gascon (b) és Boczkó Gábor vív egymás ellen MTI Fotó: Földi Imre

A venezuelai Ruben Limardo Gascon (b) és Boczkó Gábor vív egymás ellen
MTI Fotó: Földi Imre

Boczkó Gábor utolsó magyarként búcsúzott férfi párbajtőrben a legjobb nyolc között a budapesti vívó-világbajnokságon. A legjobb 32 közé bejutott Imre Géza, Rédli András és Boczkó is, utóbbi kettőnek a legjobb 16 között egymás ellen kellett vívnia.

Nem sok időnk volt kipihenni a csodálatos hangulatú, magyar bronzérmet hozó döntős nyitónapját a MOL Vívó Világbajnokságnak. Csütörtök reggel fél kilenckor ugyanis a férfi párbajtőrözők legjobb 64-es mezőnye vette birtokba a SYMA Csarnokot. Éhgyomorra rögtönImre Géza lépett pástra a 2011-es vb egyéni aranyérmesével, az olasz Pizzóval szemben. Hatalmas asszót láthattunk korán reggel, Géza 11:13-ről fordított 14:13-ra, majd az ezt követő együttes találatnak éppen annyira örültünk, mintha egylámpás lett volna. Nagy bravúr, már csak azért is, mert mostanság kettejük mérlege inkább az itáliai felé hajlott.

Nem volt sokkal idegnyugtatóbb Rédli András asszója sem, aki a lett Jefremenko ellen alaposan megküzdött. Két harmad után még a lett vezetett 8:7-re, de az utolsó másodpercekben megint csak helyén volt a szíve a tapolcai fiatalembernek, végül 15:13-ra győzött.

Ezek az utolsó másodpercek Szényi Péter esetében nem nekünk kedveztek. 6:10-ről, majd 10:13-ról egyenlített a finn Vuorinennel szemben a magyar, de 14:14 után, három együttes, majd finn találat következett. Az első kört Boczkó Gábor zárta, aki a három párbajtőrkrimi után idegnyugtatóként ható módon, rendkívül simán verte (15:4) az izraeli Ajzenstadtot.

A folytatásban, sajnos, Géza nem tudta megismételni reggeli vívását. Nem érezte meg a kellemetlen stílusú kanadai tempóját, Pelletier közbeszúrásai rendre találtak, így meglepően sima lett a vége. Rédli András viszont nagyszerűen szerepelt. A spanyol Abajóval szemben 6:1-re elhúzott, és előnyét taktikus versenyzéssel végig tartani tudta, két tusnál közelebb egyszer sem engedte Abajót. Következett Boczkó Gábor a furcsa stílusú Kim ellen. Nem volt sétagalopp, de végig uralta klasszisunk a csörtét, ő irányított, és amikor két-három tussal elhúzott már látszott: itt nem lehet probléma. Nem is lett, 15:11 a vége.

A nyolcaddöntőben a vb során már harmadszor szembekerült két magyar vívó

Rédli és Boczkó remek formában versenyzett egész nap, kiválóan vívtak, joggal gondolhattuk, hogy mindkettejüknek a legjobb nyolc között a helye. És akkor a “lelki töltetről” még nem is beszéltünk. Mindketten tapolcaiak, Eitner Kinga volt a nevelő mesterük, ezer szállal kötődnek a szép kisvároshoz. Mindketten ezer fokon égve vívnak, a győzelem mindennél fontosabb a számukra, remek sportemberek, kiváló egyéniségek. Arról az apróságról már ne is beszéljünk, hogy mindketten azonos labdajátékból találták meg párjukat… És most csak egyikük juthat – a másik testén keresztül a budapesti vb-érem kapujába. Hát, nem egy hálás szituáció. A két mester is így gondolhatta, Udvarhelyi Gábor és Dancsházy-Nagy Tamás felült a nézőtérre, és onnan figyelte a csatát.

Mert csata az volt, méghozzá hatalmas. Síri csendben – az ismét szép számú közönség is halkan figyelt -, fej-fej mellett haladtak. Belül égett bennük a feszültség, de egyetlen tust sem ünnepeltek. Aztán öt másodperccel a vége előtt két találatra növelte az előnyét Bocek, és ekkor kiszakadt belőle egy halknak nem nevezhető, de annál érthetőbb – mindenféle szempontból… – “Igeeeeeen!”. Innen Rédlinek már nem volt visszaút…

A legjobb nyolc között a venezuelai Limardo ellen Boczkó egyetlen egyszer sem vezetett az asszó során. Az első három perc után egy, a második után két tussal ment a venezuelai, majd a folytatásban, amikor Gábornak már kockáztatnia kellett, rendre ő talált. Villámsebes flessekkel operált, majd ha azt Boczkó kivédte, máris ismételt, nagyszerűen vívott.

Ezzel Boczkó Gábor az ötödik helyen végzett, ami ahhoz képest, hogy tavaly nem jutott ki a londoni olimpiára, óriási eredmény. Még akkor is, ha ez most valószínűleg nem vigasztalja.

„Nagyon régóta ismerjük már egymást a venezuelaival, meg is volt a taktikám ellene” – kezdte az értékelését a negyeddöntőben búcsúzó Boczkó Gábor„De nem tudtam kibontakozni, mert az elképzeléseim nem működtek, így mást kellett vívnom. Lábbal nagyon elfáradtam és a ziccereimet nem tudtam kihasználni. Ez olyan, mint a 11-es fociban, be kell rúgni, de sajnos nem sikerült. Besavasodtam, elfáradtam és 3-4 tust is emiatt kaptam.”

Boczkó ezután könnyeivel küszködve mesélt arról, hogy mennyire szeretett volna bizonyítani a hazai közönségnek, a családjának és a barátainak. „Egyszer adódik az ember életében olyan, hogy hazai közönség előtt vívhat világbajnokságon. Itt voltak a barátaim, a családom, mindenkinek meg akartam mutatni, hogy az Eb és vb-érmeim nem a véletlen művei. Ezért is nagyon fájdalmas a kiesés. Hatalmas bizonyításai vágy volt bennem amiatt is, hogy ennyi idősen még ekkora terhet lehet rám rakni, ez látszott is az izraeli elleni asszómon. Én nem is így szoktam vívni, de hihetetlen nagy akarás volt bennem, fel szerettem volna rakni az i-re a pontot.”

MOL Vívó Világbajnokság, férfi párbajtőr egyéni

A legjobb 64 között: Imre-Pizzo (olasz) 15-14, Rédli-Jefremenko (lett) 15-13, Boczkó-Ajzenstadt (izraeli) 15-4, Szényi-Vuorinen (finn) 14-15.

A legjobb 32 között: Rédli-Abajo (spanyol) 15-12, Boczkó-Kim (koreai) 15-11, Imre-Pelletier (kanadai) 6-15.

Nyolcaddöntő: Boczkó-Rédli 15-13.

Negyeddöntő: Boczkó-Limardo (venezuelai) 9:15.

Forrás: Fencing2013/Totalsport

This entry was posted in Hírek and tagged , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.