A konferencia legfőbb tanulsága: Talán még boldogok is lehetünk!

Vannak témák, amelyek akár egy nappal később is már „lenullázódnak”, megint mások viszont egyáltalán nem veszítenek aktualitásukból akár hosszabb idő elteltével is. Ez utóbbi kategóriába tartozik az a Magyar Edzők Társasága (MET) szervezésében, a Sportok Házában megrendezett konferencia is, amelyet az „Edzői hivatás etikája” címen hirdettek meg. Mivel ez a meghívás elsősorban az edzőknek szólt, s így amióta 154, államilag kiemelt edzője is van a magyar sporttársadalomnak, a megjelent 120-130 érdeklődő bizony lehetett volna jóval több is.

A nagyobb részvétel iránti óhajt az előadók kiléte és az általuk kibontani kívánt témák fontossága egyaránt indokolta volna. Megtisztelte jelenlétével a konferenciát és magvas gondolatokat is megosztott a jelen voltakkal dr. Kamuti Jenő, a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnöke. Ugyancsak a hallgatóságot gyarapította dr. Tóth Miklós, a Magyar Olimpiai Bizottság egyik alelnöke, Gallov Rezső, a „Magyar Edző” és a „Sporttudományi Szemle” főszerkesztője, Kiss László, az úszók szövetségi kapitánya, Gyurta Gergely Európa-bajnok úszó és szülei, továbbá még sokan mások.

Ami pedig az előadásokat illeti, egymást érték az aktuális témák, amelyek közül most csak kettőt emelnék ki. Dr. Cserháti László ”Az edzők etikai kódexe szükségessége” címmel meghirdetett tematika kapcsán mozgott nagyon széles spektrumban, míg az utolsó előadó, dr. Vermes Katalin az „Etikai ismeretek az edzőképzésben” vezérfonal mentén elemezte az adott helyzetet.

Az abszolút szakspecifikus előadások részletes kibontására ezen a helyen nincs lehetőség. Ezért inkább azokat a mindenkire érvényes alapelveket idézném vissza, amelyek a MET elnökének, Molnár Zoltánnak a bevezetőjében elhangzottak.

  Miről is szólt kiemelten Molnár Zoltán? A sport értékteremtő funkcióit sorolta, szemléletesen.  Hangsúlyozta: ezen funkciók közül talán a legértékesebb a sport nevelésben betöltött szerepe. Edzőink olyan emberi tulajdonságokat fejlesztenek, amelyek egy életen keresztül befolyásolják majd a rájuk bízott fiatalok életét.

„Büszkék lehetünk arra, hogy a sikeres, eredményes emberek nevelésével párhuzamosan többségük dicséretes példaképpé is tud válni az edzők nevelő tevékenysége révén.”

Molnár Zoltán itt Arisztotelészt idézte, aki szerint etikus, erkölcsös az a lelki alkat, amely dicséretet érdemel. S hogy milyen lelki alkatú emberek érdemelnek dicséretet? Azok, akik tiszteletben tartják az emberi méltóságot, akik betartják az írott és íratlan törvényeket, akik a Fair Play szellemében élnek, akik tisztelik a másik embert, akik őszinték, akik önzetlenek, segítik a másik embert, akik önfegyelemmel rendelkeznek, akik becsületesek, akiknek fontos a barátság, akik nemes lelkű adományozók.

Jogosan felvetődik a kérdés: és aki így él, mi lehet annak a jutalma? A MET elnöke a közismert katolikus papot, az egykori felnőtt magyar magasugró bajnokot, Pál Ferenc atyát(fotó: vkesztergom.hu) idézte, aki így summázott: „Ha a fentiek szerint élünk, akár még boldogok is lehetünk”.

E sorok írója úgy gondolja, ha valaki csak a bevezetőre figyelt igazán, már nem hiába volt ott a Sportok Házában…