A legnagyobb “bomba” a Veszprém továbbjutása lenne!

Jicha FilipManapság tele vagyunk divatos jelzőkkel, amelyek közül e sorok íróját leginkább az „álompár” elnevezés irritálja. Elvégre az, hogy Piroska, Boriska vagy Juliska milyen szépséges pasit fog, vagy éppen fordítva, ez egy teljesen szubjektív dolog. Az viszont sokkal reálisabb, ha egy csapatot konkrétan a fél világválogatottal tesszük egyenlővé. Esetünkben például a német Kiel az egyik, a Veszprém pedig a másik. Ha ez az elnevezés megtörtént, akkor máris igaz, hogy a világválogatott egyik fele (a THW Kiel) méri össze tudását a másik felével. (az MKB Veszprémmel). Mert hogy – tetszik, nem tetszik – ez a párosítás adódott a kedden, Bécsben , az EHF székházában megtartott sorsoláson.

Persze, mi, magyarok ilyenkor mindig a peches voltunkról beszélünk, meg arról, hogy miért nem valaki mással kerültünk szembe, mondjuk leginkább a Szkopje együttesével. Ez a „nyafogás” annál is inkább érthetetlen, mivel a Veszprém tavaly nyáron sikerrel vásárolt be a piacon, s lett erősebb egy fél világválogatottra való játékossal.

Ezek a sajnálkozások azért sem jók, mert mindenképpen csökkentik a tudat alatti erőket és már előre is felkínálják a sikeres magyarázkodás lehetőségét. „Bezzeg, ha nem a Kielt kaptuk volna ellenfélként!”  Mennyivel másabb lett volna az alaphelyzet, ha abból indulunk ki, hogy a Kielnél csak könnyebb ellenfelet kaphatunk, hiszen egy ilyen indulással az egy, legrosszabb változat (ha valóban megkapjuk a Kielt) után csak könnyebb riválisok jöhetnek.

 

Inkább maradjunk tehát a Kielnél és emlékezzünk a jelenleginél még szebb napokra. Akkor, 2002-ben a veszprémiek egészen a döntőig meneteltek, s ott sem hiányzott sok a végső sikerhez. A hazai, kétgólos előnyről indult visszavágón, Magdeburgban magam is láthattam, hogy az erők teljesen egyenlők. Még a második játékrész közepén is reális esély volt akár a végső sikerre is. A hármas sípszó viszont négygólos magdeburgi győzelmet szentesített, tehát a Veszprém mindössze két góllal maradt alul összesítésben.

A világ azóta nagyot lépett előre, a kézilabdázásban (is) az erők koncentrálódásának tanúi lehetünk. A bakonyiak jelenlegi játékosállománya vitán felül a klub történetében a legerősebb, s ez mégsem, biztos, hogy elég lehet – akár csak a legjobb négy közé kerüléshez is. A pénz nagyobb úr, mint volt valaha és ez a tendencia – sokak óhajával ellentétesen – nem is fog változni a következő években. Tehát nincs más hátra, mint előre! Ortega mester sem tehet más, mint felkészíti a rájuk bízottakat és megpróbálják a valóban nagyon nehéz feladat megoldását. A Kiel legyőzésére ugyanis így, hogy a visszavágót Veszprémben rendezhetik, valamivel több esély van, mint fordított sorrendben lenne. Amint az már korábban bebizonyosodott, a hazai pályán a Kiel majdnem mindenre képes lehet.

De mi történhet így, hogy Kielben kerül sor az első 60 percnyi küzdelemre? A legfontosabb az kellene legyen, hogy senki ne foglalkozzék a papírformával, amely egyébként valóban német sikert ígér! Csak a gondolattól is független veszprémiek nyerhetnek. A helyzet azért különösen nehéz, mert hazai vonalon sok év óta a Szeged az egyetlen, számottevő ellenfél. A többieket (Csurgó, Tatabánya) már egyértelmű fölénnyel veri a Veszprém. Ezzel szemben áll a világ legerősebbnek tartott bajnoksága, a Bundesliga, ahol az első sem mehet biztosra a pillanatnyi utolsó ellenében sem.

Ez lehet a legnagyobb bizonytalansági tényező a Veszprém esetében: a komoly sorozatterhelés hiánya. Ma már sokkal kevésbé, 5-10-15 évvel korábban viszont igenis tehetett róla az 1977-ben alakult klub, hogy hazai riválisok nélkül sétálta végig a bajnoki szezonokat. Ha valahol feltűnt egy jó játékos, a Veszprém ugyanúgy lecsapott rá, mint annak idején a Honvéd tette a kosárlabdázókkal. Az egyik legutóbbi példa erre a gyakorlatra a szegedi Bartók Csaba, aki kis túlzással rokkantként jött haza Spanyolországból, az egyébként válogatott irányító-átlövőt mégis leigazolta a Veszprém, nehogy véletlenül a Szegedben ellenük kifogjon egy extra napot, ami akár Tisza-parti sikerhez is hozzájárulhatott volna. Így Bartók jó pénzért végigücsörögte a veszprémi lelátón vagy a kispadon a két évet, miközben alig játszott.

Ma már ez nem megy. Maradnak a nemzetközi szintű erősítések. Ezért jött a fél spanyol válogatott, plusz Nagy László. Ez egy nagyon jó állomány, ezzel bárki ellen komoly esélye lehet Ortega fiainak. Ami pedig a túloldalt illeti, ott a cseh Filip Jicha (képünkön) lehet a legveszélyesebb bombázó, aki a 2010-es, ausztriai kontinensbajnokságon például tizennégy (!) gólt lőtt a magyar válogatottnak.

A kölni négyes döntőbe jutásra a Barcelona és a Kielce esélye elég nagy, a harmadik párosításban viszont a Flensburg akár még meglepetést is okozhat. A legnagyobb „bomba” kétségkívül a Veszprém bejutása lenne.

This entry was posted in Blog and tagged , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.