A norvégok edzésmunkában is a világ előtt haladnak!
A világbajnokság legjobbjának megválasztott Cristina Neagu és a román csapat is extrát produkált. Fotó: jochapress.hu
A meglepetés elmaradt, Norvégia simán nyert Hollandia ellen a női kézilabda világbajnokság dániai döntőjében. Ettől persze még bőven volt mondanivalója Kovács László európai mesteredzőnek, akit a jochapress.hu ezúttal is felkért véleményformálásra.
„Már az első percekben egyértelművé lett, hogy a norvég és a holland válogatott nincs egy súlycsoportban” – hangsúlyozta az egykori világválogatott játékos, aki a magyar férfi kézilabda válogatottnak kétszer is volt kapitánya. – „A későbbi győztes kézilabdázói ugyanis a játék dinamikájában messze meghaladták a hollandokét. Védekezésük hihetetlen összeszokottságról tett tanúbizonyságot, hiszen a játék minden apró rezdülésére az érdekeltek ugyanazt a választ adták. Valóban csak olykor-olykor hibáztak. Amit külön is kiemelnék, az a támadási kísérleteket megbénító gyakorlatuk. Az ellenfél játékosaikkal volt ütközéseiket egyedülálló hatékonysággal tették. Úgy állították meg őket, hogy onnan nem volt további játék. A szabaddobásoknál pedig az első passzra kirohantak, majd az ellenfelet olyan irányokban szorították kifelé, hogy az esetleges lövési kísérletek eleve hátrányos helyzetekből indulhassanak.”
– Más csapatoknál is látott ilyen céltudatos és hatékony védekezést?
„A montenegróiakat feltétlenül ki kell emelnem, ők elsősorban a norvégok ellen mutatták meg e téren való jártasságukat. Abban biztos voltam, hogy annak az összecsapásnak a győztese eljut a döntőig.”
– És a finálé másik részvevőjének kiléténél kikre gondolt?
„Az oroszokat vártam a legjobb kettő közé, de ők a lengyelek ellen apróságokon elcsúsztak. Mindenképpen hibás döntésnek tartom az IHF részéről, hogy azt a 60 percet a norvég bírópárosnak adták, mert az emberileg elkerülhetetlen, hogy inkább a lengyelekkel szimpatizáljanak. Az oroszokkal ugyanis mindenképpen nehezebb dolga lett volna Norvégiának, ha bekerülnek a döntőbe. Márpedig nekik ott lett volna a helyük! Az egyenes kieséses mérkőzéseknél mindinkább a már nem érintett országok játékvezetőit kellett volna előtérbe helyezni!”
– Valamit a magyarokról is kellene beszélnünk.
„A norvégok által elmondottakra kell hivatkoznom. Ők állítólag csak hetente négy edzést tartanak, viszont mellette kemény egyéni edzésmunkát végeznek. Arra hivatkoztak, hogy a Vb ideje alatt is rendszeresen edzettek és jobb erőállapotban térnek majd haza klubjaikba, mint ahogyan a Vb-re megérkeztek. És ez nem puszta reklámfogás volt, hiszen ország-világ láthatta, milyen kitűnő kondícióval rendelkeztek az utolsó mérkőzésükön is.”
– Ez a módszer nem egészen egyezik a magyar gyakorlattal…
„Pedig egykori csapatommal, a BEK-et is nyert Budapesti Honvéddal már a hetvenes évek végén így készültünk. Délelőtt ugyanis soha nem volt labdás edzésünk, viszont mindenki személyre szabott munkát kellett elvégezzen! 1983-ban, Amszterdamban, ahol kiharcoltuk a Los Angeles-i olimpián való részvétel jogát, minden nap délelőtt is edzettünk. Mivel a sportcsarnokba nem jutottunk be, ezért egy közeli réten nagy köveket dobáltunk, meg rönkfákat emelgettünk. Legjobb tudomásom szerint a jelenlegi magyar válogatottaknál ez a módszer, a délelőtti egyéni edzések rendszere nem bevett gyakorlat.”
– A kiküldött magyar válogatott felkészülésével, illetve annak összetételével egyetértett?
„Nincs túl nagy választék, ebből kell kiindulni. Azt viszont e tény előrebocsátását követően – több kollégával volt beszélgetésem összegzéseként – megjegyezném, hogy Planéta Szimonetta helyén az ugyancsak balkezes átlövő, a dunaújvárosi Kovács Anna többet produkálhatott volna. A felkészülési időszakban a kiválasztott ellenfelek nem voltak alkalmasak arra, hogy reálisan lehessen látni, hol is tart a válogatott? Állítólag egy komoly spanyol torna részvételi lehetőségét felajánlották válogatottunknak. Ha ez igaz, akkor azt kár volt elszalasztani.”
– A világbajnoki részvevők közül kik okoztak Önnek meglepetést?
„Hollandia ilyen szintű előretörésére nem számítottam. Ami még ennél is jobban meglepett, az a románok kitűnő játéka volt, akik az extraklasszis Neagu mellett igen jó csapatjátékot is produkáltak. A lengyelek elleni bronzmeccsen bevetett, máris komoly erőt képviselő fiataljaik pedig még fényesebb jövőt ígérnek nekik a következő évekre.”
