A tűzoltó Hajdu János most Szkopjéban vezényel
Fotó: Jochapress.hu
A magyar kézilabdázás egyik markáns egyénisége Hajdu János, aki nem mellesleg tűzoltónak is kiváló. A felnőtt férfi és női válogatottnál is volt – sikeres – beugró. Az utóbbi években a Nemzeti Kézilabda Akadémián (NEKA) dolgozik. Ma, kedden pedig az U-17-es leány válogatottal utazott Szkopjéba, a korosztályos Eb-re.
A jochapress.hu elutazás előtt kért interjút a Közel-Keleten is számos idényben vendégedzősködött mesteredzőtől.
– Mióta foglalkozik ezzel a korosztállyal és milyen eredményeket értek el ez idáig?
„2014. szeptemberében vettem át a kiöregedett serdülőket addigi edzőjüktől, Bohus Beától. Eddig egyetlen, valóban komoly erőfelmérésen vettünk részt ez év tavaszán, amikor is az Elektromos csarnokban Németország, Görögország és Ukrajna válogatottjai előtt megnyertük az ifjúsági Európa-bajnokság selejtező tornáját. Különösen a németekkel izzadtunk meg, de végül sikerült nyernünk.”
– Erre a mostani, Szkopjéban, csütörtökön kezdődő kontinensbajnokságra miként készültek fel?
„Induláskor huszonnyolcas keretünk volt, amelyet az utolsó, négyhetes periódus megkezdése előtt húsz fősre csökkentettünk. Három jelöltünk részt vett a junior Eb-n. Közülük Hornyák Bettina sérülése rendbejött – ő az ifjúsági gólkirály. Mellette az 1999-es születésű Pásztor Noémi is velünk tarthat. A négy, együtt töltött hét során előbb Balatonbogláron alapoztunk, majd Franciaországban és Lengyelországban vettünk részt egy-egy tornán, hogy azután az utolsó hét napot ismét Balatonbogláron töltsük. Franciaországban a hollandokat és a lengyeleket is legyőztünk, Lengyelországban a dánokkal szemben döntetlent értünk el, a spanyolok és a lengyelek elleni győzelmek mellett.”
– Végül tizenhat játékos lehet ott Szkopjéban. Úgy érzi, ez a létező legjobb 16 játékos, akik mellett döntött?
„Ez egy nagyon érdekes helyzet. Az abszolút tudás mellett azzal is számolnom kellett, hogy a csapat milyen szerkezetben lehet a legeredményesebb. Az is előfordult, hogy egyik-másik poszton túlkínálat alakult ki, de 4-4 kapussal vagy éppen mezőnyjátékossal egy poszton nem mehetek ki. Olyan játékost is beválogattam, aki pillanatnyilag nagyon jó, de soha nem lesz felnőtt válogatott, miként arra is van példa, hogy hosszabb távon nagy ígéretet most – éppen a fejlődése érdekében – nem teszek ki túl nagy próbának. Amint visszaérünk – bármi is lesz az eredmény – a korábbi, bő kerettel folytatjuk a közös munkát.
– Addig azonban még túl kell jutniuk egy kemény sorozaton. Milyen rendszerben bonyolítják le az Eb-t és milyen esélyekkel vágnak neki ennek az erőpróbának?
„Négyes csoportokban kezdünk, mi sorrendben csütörtökön Dániával, pénteken Norvégiával és vasárnap Szlovákiával találkozunk. A mi águnkon Franciaország, Portugália, Hollandia és Csehország méri össze erejét. A csoportokból 2-2 ország juthat tovább. Így fordulhatott elő az a helyzet, hogy a legjobb nyolc közé nehezebb lesz bejutnunk, mint onnan továbblépni, hiszen két, nagyon erős ellenfél közül (Dánia, Norvégia) legalább az egyiket le kellene győznünk.”
– Mégis, mire számít? És milyen ennek a korosztálynak a perspektívája?
„Ha bejutunk a legjobb nyolcba, onnan bármilyen eredményt el tudok képzelni. Bárhogy is alakuljanak a dolgaink, felelősséggel kijelentem: ez a társaság a következő négy évben komoly lehetőségek előtt áll.”
