A világbajnok Szepessy József állítja: a Bayern München sztárja nem kell Magyarországnak!

Igen nagy érdeklődés övezi a budapesti vívó világbajnokság eseményeit. Aki csak teheti, itt van. Elég csak két példát említeni: végignézi a versenyeket az egykori olimpiai ezüstérmes tőrvívó, a Svédországban élő Maros Magda. Férje, az egyetemi professzor, Dr. Csillag István annak idején Ceausescu birodalmából lépett „olajra”. Pénteken egy másik, ugyancsak Romániából illegálisan távozott, egykori világklasszis párbajtőrvívóval, Szepessy Józseffel futottam össze. A régi jó barátság alapján pillanatok alatt benne voltunk egy elemző beszélgetésben.

– Már a húszas éveim elején elég szép sikerekkel vívtam – így a Szatmárnémetiben, 1946-ban született világbajnok. – Voltam román bajnok, Balkán-bajnok, nyertem Világkupát Havannában és még sorolhatnám, amikor egy szép napon minden indoklás nélkül bevonták az útlevelemet. Másfél év múlva utazhattam ismét, én pedig az első alkalommal elfelejtettem visszatérni.

– És szinte pillanatokkal később már a német válogatottban léphetett pástra…

– Akkoriban még minden bevándorlási ügy intézése sokkal könnyebben ment. Ami pedig engem illet, a nagynéném Németországban élt, a nagymamám pedig német származású volt. Ezek a felmenők elégségesek voltak ahhoz, hogy három nap alatt megkapjam az állampolgárságot.

– 1973-ban pedig német színekben lett világbajnok a párbajtőr csapat tagjaként. Ráadásul éppen a magyarok ellen sikerült nyerniük.

  – A vívóvilágban nagy szenzációt okoztunk, ez tény. Elvégre a magyar párbajtőr válogatott akor már kétszeres olimpiai- és többszörös világbajnoki győzelemmel a háta mögött vívhatta a Vb-döntőt. Mivel a sportvezetés a gyenge olimpiai szereplés büntetéseként három nappal később utaztatott ki a Vb-re, elhatároztuk, hogy mi leszünk a német küldöttség legjobbjai. Miután a tőrözők ezüstérmet szereztek, ugyancsak fel lett adva a lecke számunkra. Az olaszok elleni sikert követően jött a magyarok elleni döntő. Jómagam 4-2-es magyar vezetésnél legyőztem a müncheni egyéni bajnok dr. Fenyvesi Csabát, s ezután 2-4-ről 8-4-re fordítva lettünk aranyérmesek.

– Viszonylag hamar befejezte sikerekben gazdag pályafutását.

– 1974-ben, a berni Világ Kupán megsérültem, s akkor döntöttem, hogy inkább az edzősködésre helyezem át a hangsúlyt. Heidenheimben húsz gyerekkel kezdtem, közülük tizennyolcan egyetemet végeztek, Arn Schmidt pedig olimpiai- és világbajnok lett a nyolcvanas évek végén.

– Ön ekkor azonban már régen más vizeken evezett…

– Elháríthatatlan ajánlatot kaptam 1983-ban a vívófelszereléseket gyártó világcégtől, az Allstar-tól. Ott pedig olyan eredményesen dolgoztam, hogy négy évvel később egy bányagépeket gyártó cég csábított el vezető menedzsernek. Bevezetésként három hónapig egy bánya mélyén kellett dolgoznom (ebből egy hónapot a mecseki tárnákban töltöttem!), hogy megismerjem a témát.

– 1996-ban egy csobánkai származású, kitelepített úrral hozta össze a sors.

– Schuck úr azt mondta: van egy gázgömbcsapokat gyártó cégem, hetven emberrel dolgozom és van hozzá két találmányom, dolgozzunk együtt. Ma ötszáz fős világcégünk van, amely a Gazpromnak, Kínának és Indiának egyaránt szállít.

– A sporttól távolabb került ezekben az években?

– Csak átmenetileg. 2002-től a heidenheimi vívó klub elnöke lettem, majd a világhírű Emil Beck halálát követően a tauberbischofsheimi olimpiai központ nemzetközi kapcsolatai igazgatójának kértek fel.

– A magyar vívókkal legendásan jók a kapcsolatai…

– Schmitt Pál mellett elsősorban Kulcsár Győzővel és Kovács Tamással vagyok jó barátságban. És természetesen teljes erőmmel szurkolok a magyaroknak. Végigizgultam két, magyar érdekeltségű döntőt is. Szilágyi Áron óriási egyénisége a kardvívásnak, már most benne van az abszolút legjobb háromban. Úgy érzem, erre a versenyre készülődve túlzott terheket raktak a vállára. Ezzel együtt ismétlem: óriási jövő állhat előtte. Szász Emese ahogy vesztett, úgy nyerhetett is volna, ő is a szoros élmezőny tagja.

– Fentebb túlzott terhelésről szólt Szilágyival kapcsolatosan. Ilyenkor szokták emlegetni a pszichológusok egyre növekvő szerepét…

– Ugyan kérem, itt intelligens emberekről van szó, akik tudják a mértéket. Nem pszichológus kell ide, hanem jó „bordói” vörösbor! Jómagam négy évig voltam a világ elismerten legerősebb párbajtőrcentrumának szakmai igazgatója Tauberbischofsheimben, van némi fogalmam ezekről a dolgokról.

– Bayern München emblémás pólót visel. Ez csak egy ruhadarab vagy kötődést is jelent a bajor klubhoz?

– Maximális szurkolója vagyok a Bayernnek, imponál nekem az a munka, ami ott folyik. Tessék megnézni a klub vezetését, csupa korábbi világsztárjuk dolgozik ott. És ott is voltak – nem is akármilyen – magyarok. Dr. Tasnády Károly, egykori öttusázó világbajnok Beckenbauertől Breitneren át operálta a világsztárokat. Vagy említhetném Csernai Pált, aki öt évig – nem öt hétig, öt évig! – volt edzője a legnagyobbaknak. Évek óta nyugdíjas, itt él Budapesten és egyetlen magyar klub sem tart igényt a szakmai szolgálataira. Németországban egy ilyen szintű szakemberért versengenének az élcsapatok és tenyerükön hordoznák.