A világbajnoknő 77. évében is edzősködik!
Csenki Györgyné Varga Zsuzsanna (Fotók: JochaPress.hu)
Bár már 77. évében jár, nem titkolja a korát Csenki Varga Zsuzsanna, aki tagja volt a mindmáig egyetlen magyar világbajnok kézilabda csapatnak, a női válogatottnak, amely 1965-ben, Dortmundban lett világelső, Török Bódog irányítása mellett. Csenkiné most éppen a Központi Sportiskola (KSI) szolgálatába szegődött.
– A történetnek vannak előzményei – így Csenkiné, Zsuzsa. – Legelőször magát a sportágra való rátalálásomat említeném, hiszen az első élmények voltak annyira maradandóak, amelyek révén mindmáig aktív tudtam maradni és folyamatosan azon törni a fejemet, hogy tudnék még valamit átadni az utánam következő generációknak.
Török Bódog tizennyolc évesen már betette a válogatottba
– Szóval akkor mondjon még néhány szót azokról a bizonyos élményekről!
– Tíz éves voltam, amikor megtettem az első lépéseke a TÜZÉP csapatában, tizenhat, amikor az élvonalbeli Vörös Meteor leigazolt és pályára is küldött az NB I-ben. Két évvel később pedig a méltán világhírű Török Bódog is felfigyelt rám, be is hívott a válogatott keretbe és mindjárt játszatott is a nemzeti együttesben.
Fleck Ottó klubedzőként segítette Csenkiné Varga Zsuzsannát
– Ehhez a villámkarrierhez bizonyára jó edzők segítették hozzá?
– Ezt mindig és mindenhol elmondom: az edzők szerepe óriási egy játékos kibontakoztatásában. Nekem klubszinten Kellermayer Sándor, Nádori Pál, majd Fleck Ottó adott különösen sokat, a válogatottban pedig a mindmáig utolérhetetlen Török Bódog, Bogyi bácsi vitt felfelé, egészen a világbajnoki címig.
– Hosszú lenne felsorolni, hogy a Vasas, majd a Spartacus után, visszavonulását követően hány helyen dolgozott sikeresen.
– Fordulatos életutam volt, ez nem vitás. Talán a kilencvenes években élveztem legjobban az edzői munkát, Akkortájt ugyanis tíz éven keresztül én készíthettem fel a magyar serdülő válogatottat. Arra pedig kimondottan büszke vagyok, hogy az általam behívottak közül sokan eljutottak a válogatottságig. Csak egy példát említenék, Szucsánszki Zitát, aki immár évek óta egyik motorja a válogatottnak és a Ferencváros csapatának egyaránt.
– Egy székesfehérvári kitérőt követően feladta budapesti lakhatását és 2007-ben két, Vecsésen élő gyermekét követve Ön is oda költözött.
– Igyekeztem minél többet tenni a vecsési kézilabdázásért, de törekvéseim nem találtak igazán fogadtatásra. Vecsésen – mint sok településen – elsősorban a labdarúgásra koncentrálnak, a többi sportág mostohagyereknek számít. Ráadásul 2016. január 7-én úgy rúgtak ki, hogy megüzenték, mehetek. Ezt az eljárást máig sem tudom megemészteni.
– Ki tudták rúgni, de nem tudták elvenni kedvét az edzősködéstől…
– Ez év január elsejétől a KSI kézilabda szakosztályának vezetője, Szabó Lászlóné európai mesteredző felkérésére azt vállaltam, hogy a főváros közeli, ócsai, Halászy Károly nevét viselő általános iskolákban 650 gyereket néztem meg alaposan és a tehetségesnek tartottakkal elkezdtem a nevelő munkát. Szerencsémre az iskola igazgatója, Kovácsné Kovácsi Beáta is támogatja a munkámat, így elmondhatom: ismét értelmét látom annak, hogy a sportágban töltsem el napjaim jelentős részét.
(jochapress – Jocha Károly)
