A világklasszis kézilabdázó, Nagy László hideget és meleget is kapott!

Nagy László_civil_JPNagy László nem szívesen emlegeti fel élete legkellemetlenebb incidensét, amikor három évvel ezelőtt a drukkerek megdobálták és kifütyülték őt. A Veszprém és a magyar válogatott oszlopa nem sokat beszélt ez idáig ezekről az élményeiről. A Sportklub hétfői adásában viszont eltér a korábbi gyakorlattól, és nyíltan feleleveníti kellemetlen élményeit.

A beszélgetésből majd kiderül, Nagy Lászlónak kemény megpróbáltatásokon kellett átesnie az elmúlt években. Amint el fogja mondani, legelőször akkor fordult ellene jó pár szurkoló, amikor felröppentek a hírek, hogy a spanyolok honosítani akarják. „Kaptam hideget, meleget. Természetesen kezdetben nehéz volt feldolgozni, de utána annyira rendszeressé vált sajnos ez a dolog, hogy hozzászoktam” – árulta el a felvétel során.

Szerinte akkor csúcsosodott ki a helyzet, amikor 2010-ben, a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében spanyol színekben az MKB Veszprém pályájára lépett. A magyar közönség közül néhányan a családját és a barátait is sértegették, sőt, meg is dobálták őket.

„A veszprémi „kirándulás” a Barcával felejthetetlen negatív élmény volt. Nem kimondottan miattam, hanem a családtagjaim és a lelátón ülő barcelonai barátaim miatt” – emlékezett vissza a kézilabdázó. Hozzátette, ezekről a dolgokról nem szívesen beszél. A SportKlub kameráival azonban kivételt tett – a teljes interjú a Dodzsem 52 című portréműsor hétfői adásában látható.

Szögezzük le előjáróban: semmiféle dobálás, meg hasonló dolgok nemkívánatosak és ezért elítélendők! Az viszont a másik oldalon, Nagy Lászlónál sérelmezhető, hogy a hórihorgas bombázó azt hiszi, az egész ország amnéziában szenved. Arról ugyanis feltehetően egyetlen szó sem fog a műsorban elhangzani, hogy „Lacika” három éven keresztül „hülyegyereket” játszatott az egész ország sportközvéleményével. 2009. júniusában volt az utolsó fellépése a magyar válogatottban (Szlovákia ellen, idegenben), hogy azután három évig a legkülönfélébb „dajkamesékkel” halogassa kimondani: miért is nem játszik a magyar nemzeti együttesben!?

Azután eltelt a három év (ami ahhoz kellett volna, hogy Nagy szabadon igazolható lehessen a spanyol válogatott számára) és jött a fordulat. Hirtelen okafogyottá vált a hároméves távolmaradás a magyar válogatottól, mivel emberünk a Barcelonánál nem kapta meg azt az ötéves szerződést, amit a katalán klub harminc év feletti játékosnak kategorikusan nem hajlandó biztosítani…

Ekkor tört ki a hazaszeretet Nagy Lászlóból, s miután a zuhanyhíradók szerint nem csak ötéves kontraktust írhatott alá, de még többet is kap, mint amennyit korábbi kenyéradóinál felvehetett volna, így „természetesen” hazajött. A Thália Színházban megrendezett színdarabban többek között azt is mondta, hogy a válogatottság számára „mindig is evidencia volt”. Ez ott egyenesen könnyeket fakasztó kijelentés volt. Csak azt kérdezném meg nagyon halkan: ha ez így van, akkor hogyan sikerült ezt az elkötelezettséget Nagy Lászlónak három évig olyan jól lepleznie?

Erről és még sok másról már régen nem lehetne és kellene is beszélni, ha Nagy a korrekt megoldást választja és egyszerű, tőmondatokban kijelenti: nem jól számoltam, itthon több lesz a pénz, elnézést, hogy három évig fütyültem a nemzeti színekre. Nagy – sajnos – ehhez messze nem volt elég karakán – a közönség így is elfogadja őt és ez rendjén is van. A játékára semmi panasz nem lehet, tudását következetesen állítja a válogatott és klubja szolgálatába.

Az viszont aligha kérdőjelezhető meg: ha már a nyílegyenes vallomás helyett a mellébeszélést választotta, akkor legalább az ilyen nyilatkozatoktól, mint amilyen a hétfői lesz, távol kellene tartania magát! Mert ez megint csak egy újabb öngól lesz. Márpedig az ilyen mesedélutánokra semmi szükség nincs – és ezt Nagy Lászlónak is pontosan tudnia kellene.

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterPrint this page
This entry was posted in Egyéb and tagged , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.