Agyas egy dinoszauruszt is látott a csapatunkban

Shares

foci_Agyas, 440

Régi cimborám, Agyas valamikor négy-öt sportágban célozta meg a világszínvonalat. Eltökéltsége és önbizalma Chuck Norriséval vetekedett; ha tőle kérdezték volna meg, hány fekvőtámaszt tud lenyomni, ő is kapásból vágja rá: az összeset. Mivel azonban a megyei első osztálynál tovább semmiben sem jutott, húszas évei elején a sport mellett más szenvedélyt talált magának. A kisfröccsöt, amelyet jeles napokon nagyfröccsre cserél. Ilyenkor a szokásosnál is nagyobb hevülettel osztja az észt kedvenc törzskocsmájában, és ha már úgy érzi, kinőtte a hallgatóságát, olykor felhív telefonon. Én pedig a hajdani barátságra emlékezve végighallgatom, és tétova kísérleteket teszek ellenérvek felsorakoztatására. Mint szombat délután is. Agyas ezúttal a magyar-finn Ebselejtező miatt jött izgalomba, és már mondta is:

– Na, helló! Kicsit eltűntem, de az Egérék már azzal szívattak, hogy az MNO-n én vagyok a hét műtárgya, ezért kihagytam egy hetet. Nem, zenés eszméletvesztés nem volt egy se benne, a Tohonya ment haza egyszer gömbölyű talpú cipőbe’, akkor ő billent meg párszor, de ennyi. Azt viszont tudtam, hogy a finnek elleni meccs után felhívlak, csak azt nem tudtam, mivel. Na, azzal, hogy örülök, de azér’ nagyon el még ne ájuljatok. A játékosaink jó része nem lett zseni, ezért nem is mer, nem is akar nagyon futballozni, de csapatban, rendszerben, normális hangulatban, nem egészen tele gatyával játszva a finneket azért még meg lehet verni. Még úgy is, hogy majdnem egy órán át emberhátrányban voltunk. Miért, szerinted a Szalai hozzátett valamit a meccshez, amíg pályán volt?  Mert szerintem csak elvett. Rögtön az elején ziccerben léphetett volna ki, ha nem úgy mozog, mint a dinoszaurusz, vagy mintha mindig két tele vödör víz lenne a kezébe’. Egyetlen csatár létére nem volt egy normális csele, beindulása, de még abnormális se, folyamatosan az ellenfél kapujának háttal állva tehetetlenkedik, megelőzik, körbefutják, nemhogy nem lőtt, nem is nézett kapura. A Simon Krisztiánt nem nagyon „kamázom”, mert nyitott szájjal született, és azóta úgy hagyta, a sérója meg olyan, hogy ahhoz valószínűleg egész éjjel fejen kell állnia a radiátoron, hogy így maradjon, de a Szalainál százszor többet ért. A Gerára meg lehet azt mondani, hogy a legnagyobb szemfényvesztő, meg kamusta, mert eladja, hogy most becsúszok, most ollózok, rogyásig hajtok, mindig majdnem elérem a labdát, de a végén, amikor a legjobban kellett, a legjobb helyen volt, és tökéletesen becsúsztatta. Szóval szerintem hoztuk azt a kötelezőt, amit egy válogatottnak hoznia kell, de vagy két éve már nem hoztuk ezt se, ezért most félájultak vagyunk a gyönyörtől.

E ponton megjegyeztem, félájultak éppen nem vagyunk, de engedtessék meg, hogy örüljünk az átmeneti szövetségi kapitánnyal három Eb-selejtezőn szerzett hét pontnak. Hisz ha remek csapatunk lenne, e hét pontot tekinthetnénk természetesnek, de ettől azért elég messze vagyunk. Agyas egyetértett, és azzal folytatta:

– Ja, jogos, Dárdai nem volt komoly edző, de amióta az eszét tudja, nem lát mást, csak futballistát. Mert ha a faterja, aki egyszer, a Pécs-Újpest 4-2-n négyet rúgott a Dózsának, a finnek ellen játszhatott volna, akkor ez se 1-0, hanem körülbelül négy. Szerintem az is fontos, hogy Palkónak nem élet-halál volt ez a meccs, ami jó is, rossz is. Ha most zamek lett volna, szépen hazamegy Berlinbe, örül neki a család, leül a kandalló mellé, és a második üveg vörösbornál már minden sima. Szegény Pinyő meg (Pintér Attila, Dárdai Pál elődje a kapitányi poszton) amúgy se levelező tagja az akadémiának, de úgy belemerevedett ebbe a kapitányságba, mintha leöntötték volna csirizzel. Ha az ellenfélről kérdezték, azt mondta, ne az ellenfélről beszéljünk, ha a várakozásairól, akkor azt, nem az számít, ő mit vár, dőlt belőle a fűrészpor. A Dárdai meg azt mondta, nem fogunk szépen játszani, csúnya meccs lesz, nem nyílunk ki, de a végén nyerünk. Hát így is történt. Pedig amikor megláttam az összeállítást, azt hittem, a védelembe lottón húzták a mezszámokat, de annál nincs jobb védelem, amelyik nem kap egy gólt se. Palkó meg a meccs előtti nyilatkozatainál is mindig mosolygott. Ezért vertek meg minket a norvég és a dán kézilabdás csajok többször száz gól hátrányból is, mert nem görcsöltek soha. Aki viszont szegény Pinyőt valamikor látta mosolyogni, az jelentkezzen. Néha próbált, de nem tudta, hogy kell. Pedig amit csinálsz, azt élvezned kell, különben sz*rul csinálod. Ha én nem szeretném a száraz fehér bort, akkor biztos nem hosszú lépést innék, hanem banánturmixot vagy hársfateát. Igaz, a Pinyő legalább nem osztja az észt. Mert még ebben az elfuserált magyar fociban sincs rá esély, hogy a bukott edző, akit egymás után tízszer agyonvernek, elmagyarázza a győztesnek, mit rontott el. Ekkora hülyét senki nem csinál magából. A fociban, mert a politikában ez minden nap megtörténik.

De nem akarok én ebbe belemenni, örülök neki, hogy nyertünk. Látod, ezek az agyatlan feröeri bálnavadászok is győztek Görögországban, ha ebben a hajótörött csoportban se leszünk harmadikok, akkor sehol. Az Egér péntek estére már annyira behergelte magát, hogy elkezdte fűzni a csapos lányt – mondta is a Tohonya, hogy az alkohol a férfiak agyában először a jó nő felismerő központot roncsolja –, aztán azt mondta, ha kijutunk az Eb-re, nem iszik többet. De rögtön hozzátette, kevesebbet se. Na, helló.

(mno.hu)