Agyas így látja: Csodálatos feltámadások, öngyilkos letámadások
Régi cimborám, Agyas valamikor négy-öt sportágban célozta meg a világszínvonalat. Eltökéltsége és önbizalma Chuck Norriséval vetekedett; ha tőle kérdezték volna meg, hány fekvőtámaszt tud lenyomni, ő is kapásból vágja rá: az összeset. Mivel azonban a megyei első osztálynál tovább semmiben sem jutott, húszas évei elején a sport mellett más szenvedélyt talált magának. A kisfröccsöt, amelyet jeles napokon nagyfröccsre cserél. Ilyenkor a szokásosnál is nagyobb hevülettel osztja az észt kedvenc törzskocsmájában, és ha már úgy érzi, kinőtte a hallgatóságát, olykor felhív telefonon. Én pedig a hajdani barátságra emlékezve végighallgatom, és tétova kísérleteket teszek ellenérvek felsorakoztatására. Mint csütörtök este is. Agyas ezúttal a magyar futballedzők és a „csodálatos” feltámadások miatt jött izgalomba, és már mondta is:
– Na, helló! Hajrá PASE, nem nyer ma se! Nyugi, nem vagyok bekarmolva, csak így szurkolnak Dunaújvárosban. És igazuk van, nem nyernek, még akkor se, ha félidőben 3–0-ra vezetnek, ráadásul emberelőnyben. Mint Diósgyőrben a múlt héten. Mégis 3–3 lett. Már az elég érdekes történet, hogy a szakadt Dunaújváros idegenben, 2–0-nál sem áll be védekezni, hanem tovább nyomja a harmadik gólért, de hogy a második félidőben a tök taccson lévő Diósgyőr feltámadjon, 3–3-ra egyenlítsen, a Szivics mester ujjongjon, az újságírók meg mindenkiből hőst csináljanak, hát ahhoz már nagyon flepnisnek kell lenni. Mondta is az Egér, csak egyszer „kiszasszerolna” egy ilyen szenzációs meccset, előtte kimenne Párkányba, mert az sajnos Szlovákia, viszont kötés nélkül lehet a magyar NB I-re fogadni, enne egy juhtúrós sztrapacskát, benyelne három Aranyfácánt csapolva, és megtenné tíz euróval, hogy félidőben hárommal vezet a Dunaújváros, kiállítás van az első negyedórában, a vége meg iksz. Aztán annyit kaszálna, hogy haza se jönne. Vagy hazajönne, megvenné a Böfögőt (Agyasék törzskocsmája), és átalakítaná tejbárrá, mert akkor a Gázpalack hátha nem tolná be többet azt a gombostű fejét, a sliccgombnyi agyával.
A monológ olyan irányt vett, hogy a szokásosnál hamarabb közbeszóltam, arra intve Agyast, ne próbáljon sanda, megalapozatlan gyanút kelteni, hiszen pontosan tudjuk, hogy a magyar futballban spontán is bármi előfordulhat. Ebbe kapaszkodva folytatta:
– Na, hát éppen ezt mondom én is! Nézd meg, a Diósgyőr tavasszal is milyen érdekes meccset játszott az akkor nagyon lepattant Pakssal. A Paks olyan formába’ volt, hogy idegenben még egy bedobást is nagyon megbecsült az ellenfél térfelén, erre Diósgyőrben úgy győzött 4–0-ra, hogy félidőben 3–0-ra vezetett – pont úgy, mint a Dunaújváros –, a 30. és a 38. perc között három gólt rúgott. Egy évvel még korábban, amikor a Szivics meg éppen a Paks edzője volt, a Paks Győrben nyert úgy 4–3-ra, hogy félidőben még 3–0-ra a Győr ment. Az ETO első volt a táblázaton, és ha a 90. percben a Paks nem lő egy irtó nagy gólt szabadrúgásból, az is 0–3-ról 3–3, mint most a Diósgyőr–Dunaújváros. Letámadás, feltámadás, mondom, hogy a Szivics csapatainak minden megy. Aranyat ér az ilyen edző, ha tudják követni.
Nem mint a Szentes Lázár, aki most a Haladást rántja depresszióba. Pedig róla minden volt játékosa azt mondja, hogy jó ember, jó edző, képzett, fanatikus, az az egy baja van, hogy nem nagyon áll szóba emberekkel, de a lakatlan szigetek vagy a süketnémák válogatottjával még világbajnok is lehetne. De ilyen a mi jó kis NB I-ünk. Csak itt lehet második az MTK, ezzel a csapattal, úgy, hogy hetet nyer zsinórban. Ráadásul a Józsi bácsival (Garami József mesteredzővel – a szerk.), aki arany ember, magyar szinten biztos nagyon jó edző is, amikor még ébren van, de azért kicsit már elfáradt. Biztos te is hallottad, amikor a Fradinál volt edző, az MTK elleni meccs előtt azt mondta az öltözőben, „készüljenek, fiúk, mégis a Fradival játszunk”, a játékosok meg totál kiakadva felelték, hogy nem, a Fradi mi vagyunk, és az MTK-val játszunk. De az se volt gyenge sztori, amikor az MTK-nak Szegeden volt meccse, a Józsi bácsi meg külön kocsival ment, de eltévesztette, és Békéscsabára, úgyhogy már vagy fél órája ott állt a pályánál, akkor megunta, rátelefonált a csapatra, hogy hol vannak már, azok mondták, hogy itt, a stadionnál, erre a Józsi bácsi, hogy ő is, na de hol, kérdezték, hát Békéscsabán, ja, az baj, mert Szegeden játszunk.
És a Józsi bácsi most megint sikeredző, és tudod mit, meg is érdemli, mert normális, rendes fazon, nem sztár, hanem pedagógus, a fiatal kölykök szeretik, mint egy szórakozott professzort, hajtanak is, nem is malmoznak, és ezzel az NB I-ben már érmes tudsz lenni. Mindegy, szombat délután Győr–Diósgyőr, alig várom, az MTK meg az Újpesttel játszik, a Józsi bácsi legalább nem tud eltévedni. Vagy mégis? Mert a Bozsik-stadionban lesz a meccs. Na, helló.
(mno.hu/Ballai Attila)
