„Aki egyszer megtanult vívni, nem felejti el!”

A budapesti Grand Prix-n párbajtőrben harmadik helyet szerzett a 19 éves Andrásfi Tibor, ez a legjobb eredménye eddig a felnőtt mezőnyben, amelynek idén már a küszöbén áll. Édesapjával és edzőjével, id. Andrásfi Tiborral beszélgettünk a sikerről, a korosztályok közötti átmenetről, a kettős szerepről és az idei évről.

Ifjabb és idősebb Andrásfi Tibor (fotó: nso.hu)

Meglepetés volt az Ön számára ez a bronzérem a budapesti Grand Prix-versenyen?

Igen, mondhatjuk, hogy az volt, hiszen Tibi legjobb felnőtt nemzetközi eredménye eddig az volt, hogy a legjobb harminckettőbe jutott egy világkupa-versenyen, itthon pedig az, hogy a felnőtt országos bajnokságon harmadik lett. De annyira távol azért nem állt a célunktól.

Ami mi volt?

Az első nyolc közé jutás. Az idei junior Európa-bajnokság nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, ezért próbáltuk az utána következő egy hetet a regenerálódásra használni, és hogy mentálisan is összeszedje magát. Azt szoktam mondani, hogy aki egyszer az életben megtanult vívni, az többé sosem felejti el. Ő pedig el tudta hinni, hogy a felnőttek között is képes lehet kiemelkedő eredményt elérni.

Mi volt a legnehezebb asszó a budapesti versenyen?

Mindegyik győzelem az volt, mert már a selejtezőben is kiélezett csatákat kellett vívnia. De ha ki kellene emelnem egyet, akkor a selejtező utáni napon a Siklósi Gergely elleni párbaját mondanám, mert a legnehezebb mindig egy csapattárs ellen versenyezni, nemcsak a jó kapcsolat miatt, hanem mert jól ismerik egymást. Aztán mondhatnám a hatvannégy között a kínai Szung Hung-csiét, akit végül hosszabbításban, egyetlen tussal győzött le, vagy az orosz Pavel Szuhovot, aki előtte az olimpiai bajnokot verte meg. Szerencsére minkét alkalommal helyén volt Tibi esze és szíve.

Ön szerint miért működik Önöknél ilyen hatékonyan az apa-fia, mint edző-tanítvány felállás?

Nehéz különválasztani a kettőt, de még gyerekkorában letisztáztuk, hogy a vívóteremben én vagyok az edző, otthon pedig az apa. A siker egyik záloga, hogy ezeket a határokat azóta is betartjuk. Nagyon jó partner ebben, soha nem élt vissza a helyzettel, mindig betartotta azt, amit kértem tőle.

Apaként mennyire nehéz minden sporthelyzetben edzőnek maradnia?

Kettőnk közül szerintem nekem nehezebb a szerepemben maradnom. Amikor vív, természetesen feltör belőlem az apa is, de próbálok minden helyzetben higgadt maradni. Ugyanis addig tudunk sikeresen együtt dolgozni, míg egyrészről hallgat rám, másrészről én is tudom kezelni az ilyen helyzeteket. A legfontosabb mindig is az ő érdeke lesz.

Tibi 19 éves, a felnőtt mezőny küszöbén áll. Mennyire nehéz neki az átmenet?

Nem könnyű, de nagyon szorgalmas, bármilyen feladatot elvégez, amit kérek tőle, és betartja a taktikai utasításokat is. Szépen vív, de a legnagyobb erőssége talán az, hogy gondolkozik és lát a páston, ezért sokszor nekem már nem is kell mondanom semmit, magától is tudja, mit kell tennie.

Mentálisan ilyen fiatalon mennyire kezeli jól a versenyhelyzeteket?

Ez a pillanatnyi formán is múlik. A junior Európa-bajnokságon nagy céljaink voltak, de kikapott az egyik csapattársától a nyolc között, amit kicsit kudarcként éltünk meg. De ezért is szép a sport, mert három nappal később annyira összeszedte magát fejben, hogy Budapesten már kiemelkedően szép eredményt tudott elérni. Taktikai hibái is alig voltak, talán a japán Minobe Kazujaszu ellen az elődöntőben, ahol egy idő után nem volt mese, menni kellett előre, rutinosabb ellenfele pedig jobban bírta az idegek harcát. Tibinek ezt még tanulnia kell.

Áprilisban, Torunban lesz a junior-világbajnokság. Cél csapatban a címvédés?

Tibinek ez lesz az utolsó junior versenye, ezért szeretnénk szép eredményt elérni egyéniben és csapatban is, ami előbbi esetben érmet, utóbbiban címvédést jelent. Az élmezőnyben ott vannak a lengyelek, a franciák, az oroszok, az olaszok és az ázsiaiak is, de például az idei Európa-bajnokságon Izraeltől szenvedtünk vereséget, ami jól mutatja, hogy ma már bárkitől ki lehet kapni, elég egy pillanatnyi kihagyás, hogy eldőljön minden. De azt határozottan állítom, hogy ez a magyar csapat képes a címvédésre, főleg, ha tanul az Eb-kudarcból.

És ha már az átmenet határán állnak: a felnőtt mezőnyben mik a céljaik?

Tibi fél lábbal már valóban a felnőtt mezőnyben van, ezért előre kell néznünk. Idén két válogató verseny lesz még, egy itthon, egy pedig Párizsban, ami egy világkupa-verseny. A célunk az, hogy ezeken megőrizzük a magyar ranglistahelyezést, és az első kettőben végezzünk, mert az kvalifikál a kontinensviadalra és a világbajnokságra. Ezeken a versenyeken azért is kell jól szerepelni, hogy csattanós választ adjunk arra, nem véletlen, kiugró eredmény volt a budapesti harmadik hely, és bebizonyítsuk, hogy bármikor képesek vagyunk hasonlóra. A férfi párbajtőrben most nagyon erős a junior korosztály, a hazai felnőtt ranglista élén két korosztályos versenyző áll, Nagy Dávid az első, Tibi pedig a második. Ezt biztató, mert mutatja, milyen erős az utánpótlás a magyar vívásban, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ők még fiatalok, akiknek rutint kell szereznie. Ezért a budapesti sikert is a helyén kell kezelni.

(MET / Vincze Szabolcs)