Alapítványt Marian Cozma családja javára!

Shares

Szögi Lajos tanár úr 2006-ban történt olaszliszkai tragédiáját egyetlen, tisztességes ember sem feledheti el, amíg él. A napokban olvastam, hogy hiába ítélt a bíróság 46 millió forintos kártérítést az özvegynek és három árvájának, ha abból mindmáig egyetlen forintot sem kaptak meg. A család támogatását az ügyvéd, Helmeczy László által létrehozott alapítvány segítette.

Jogos a kérdés: hogyan kerül egy sportoldalra Olaszliszka? Nos, ahol olvastam, ugyanott jelent meg az is, hogy a 2009-ben meggyilkolt Veszprémi kézilabdázó, Marian Cozma családja sem látott egyetlen fillért sem mind a mai napig a nekik a bíróság által kártérítésként megítélt 200 millió forintból. Közben édesapja, Petre Cozma Bukarestben nyomorog.

Nos, ez a téma már ide tartozik. Látnivaló ugyanis, hogy a bíróságok ítéletei a gyakorlatban semmit nem érnek, megmaradnak elvi síkon. Az ítéletek ugyanis végrehajthatatlanok az elkövetőkön, hiszen bármikor is szabadulnak, tőlük legfeljebb filléreket lehetne behajtani.

Persze ha a döbbenet és gyász legfájóbb pillanatait nem zárták volna le a veszprémiek a temetésen való részvétellel meg egy szobor elkészíttetésével, akkor Petre Cozmáék kicsit másként élhetnének, bár elvesztett fiukat mind a 200 millió forint sem tudná feledtetni. Gondjaikat viszont legalább enyhíthetné a kártérítésnek akár csak a tört része is.

Talán még mindig nem lenne késő, ha a veszprémiek éppen aktuális vezetői egy kicsit magukba szállnának. Ha jól emlékszem, a Szerencsejáték Zrt. által a kézilabda szövetségtől egy csomagban megvásárolt reklámjogokért utalt 3,2 milliárd (!) forintból a Veszprém és a Szeged is 600-600 milliót kapott. Ha ebből a „talált”, előre nem kalkulálható pénzből csak 20 milliót (vagyis a megítélt kártérítés 10 százalékát!) elküldtek volna Cozmáéknak, máris lenne mire hivatkozni, hiszen legalább elkezdték volna a törlesztést.

Mivel ez nem történt meg, most alapítvány létrehozását javasolnám Marian Cozma családja javára. Ha például minden hazai meccsen belépőjegyenként csak 100-100 forintot erre az alapra gyűjtenének, azzal is komoly segélyforrást lehetne összehozni. S akár havonta át is lehetne utalni.?.

Ahogy a mondás tartja: tenni soha nem késő! Karácsony közeledtével pedig ide idézném az egyik szlogent is: „Jót tenni jó!”

Szerintem a veszprémi kézilabdázóknak éppen ideje lenne valamit érdemben cselekedniük. Marian Cozmát ugyanis lassan kilenc éve, hogy meggyilkolták…

(jochapress / Jocha Károly)