Albert Flóriánról és az aranycsíkokról 

Bár a tegnap esti, a dán Midtjylland elleni 90 perc vitán felül legjelentősebb eseménye a piros lapos tizenegyes megadása volt, e néhány sorban mégsem erről a nehezen minősíthető szituációról szeretnék elmélkedni. Inkább arról az aranycsíkról, amellyel Albert Flórián 50 év előtt kiérdemelt Aranylabdájára kívánták emlékeztetni a szurkolókat.

A Groupama Arénában lejátszott európai kupameccsen számomra kétszeresen is érdekes volt hallani a tévéközvetítésben a tényről és arról, hogy ez „szép gesztus”. A gesztus önmagában valóban szép, ám engem némi továbbgondolkodásra késztetett.

Albert Flórián (1941-2011) a II. világháborút követő, immár 70 esztendő során a Ferencváros labdarúgó csapatának messze legjobb játékosa volt, ezt kár lenne tagadni. A népszerű Flóri óriási dolgokat művelt a pályán! Aki látta hullámzó testmozgását, ahogy mesterien fedezte a labdát, s ahogy átszlalomozott az ellenfél védői között, az nem felejti el, amíg él. Szerény véleményem szerint nem volt eltúlzott az a döntés, amellyel az új stadiont Albert Flóriánról nevezték el.

Ám közbeszólt a legnagyobb földi hatalom, a pénz! A francia biztosító cég, a Groupama négymilliárd forintért megvásárolta a névhasználatot, Albert pedig mehetett a levesbe. Mindez azért különösen szomorú történet, mert Albertról már előzőleg elnevezték a stadiont…Azon is elgondolkodom, hogy mennyi pénz is ez a négymilliárd? Sok is, meg kevés is. Ám ha arra gondolok, hogy most már félhivatalosan bevallják: az FTC labdarúgóinak éves költségvetése immár évek óta nagyságrendileg 3-4 milliárd forint, akkor elszorul a szívem. Mennyi pénzt dobáltak már ki feleslegesen a legkülönfélébb országbéli „falábúak” megvásárlására, akiknek azután jelentős része egy év múlva lelépett vagy elküldték őket! Nem lenne könnyű felsorolni mindazokat, akiket hatalmas beharangozás után ide hoztak, hogy azután az illetők inkább csak hátramozdítói legyenek a nagy célokat megfogalmazó szakosztálynak. Azt is megkockáztatom: feltehetően már négymilliárdnál többet is elpazaroltak e néhány év alatt, amióta a Groupama örökre megvette a névhasználatot.

A fölösleges költekezéseknek „természetesen” soha semmi következménye nem volt és feltehetően nem is lesz. A szerény hatásfokú adok-veszek változatlanul folyik, miközben a Ferencváros legnagyobb játékosának hívei az Albert sétánnyal vigasztalódhatnak.

Biztosan sokan vagyunk, akiknek ez a stadion mindörökre Albert Flórián nevéhez kötődik. Azok pedig, akik a magyar labdarúgás egyetlen aranylabdásának emlékét aprópénzre váltották, szégyellhetik magukat!  

(jochapress / Jocha Károly)