Állástalan edző varázslatos meséi
Sisa Tibor mutatja az irányt. Fotó: NS-archív
Rossz anyag is összeállhat jobb futballra, ám labdaművészekből is kifuthat széteső játék, silány csapatmunka.
Különleges futballszakkönyv jelent meg a napokban. Illetve nem is hagyományos szakkönyv, bár a játékosok motiválása azért mindenképpen a szakma része. A szerző, a földrajztanár futballedző, Sisa Tibor harminchat példabeszéde mindegyike arra szolgál, szolgált, hogy ráhangolja a mérkőzésre a játékosait. A magyar ifiket a világbajnokságra vezető, öt csapatot is bajnoki címig juttató, jelenleg állástalan edzővel beszélgettünk.
Sisa tanár úr történetei nem csupán a játékosoknak mondanak sokat, tanmesékként szinte minden közösségben működhetnek.
– Mások a tavaszi rajtra készülnek, igyekeznek csapatukat erősíteni, Ön viszont most köszönt el a Váctól, és könyvet adott ki. Azért ez nem a szokásos edzői pihenő. Önként állt fel?
– Igen.
– És most mi következik.
– Pihenek, készülök én is az új évre.
– Ez a pihenés igen jól hangzik, bár még soha nem hallottam olyat magyar – és talán nem csak magyar – edző szájából, hogy azért nem fogadja el a Real Madrid ajánlatát, mert pihen. Ráér pihenni a bajnokság végén is, majd a családjával befizet egy karibi útra.
– Nem futok el a feladat elől, de várom, hogy rám találjon. Soha sehol nem jelentkeztem, nem ülök ki a lelátókra, hogy megmutassam magam. Elég sok feladatom halmozódott fel, amelyeket most lesz időm elvégezni.
– Talán újabb könyvbe fog?
– Azt azért nem.
– Ön büszkén vállalja palócságát, még talán kérkedik is vele. A nagy palóc, Mikszáth Kálmán csodákat írt, de nem tudok arról, hogy edzéseket vezetett volna. Mi késztette a másik nagy palócot arra, hogy az edzések mellett írjon is?
– Nem hiszem, hogy Mikszáthhoz mérhetném magam, de ez a szakmai jellegű anyag régóta dolgozott bennem. Feszített, szinte követelte, hogy írjam le a gondolataimat, tapasztalataimat.
– Kiknek szól a könyv, s kiknek és mire felel a Válasz cím?
– Az edzőknek, a játékosoknak, és persze a szurkolók is sok mindent megismerhetnek belőle az öltözők atmoszférájából, világából. No meg, úgy gondolom, hogy a pedagógus kollégáknak is szolgálhat némi tanulsággal.
– De kinek válaszol?
– Egyrészt ez egyben egy fejezet címe is, másrészt tényleg válasz lehet néhány kérdésre, megoldásra, kételyre. Hátha akad edző vagy bárki más, akinek a kérdéseire is felel.
– Valahol azt írja könyvében, hogy ötszáz története van Kolumbusztól az óriáskígyóig, a magányos embertől a királyig, s most ezekből választott ki harminchatot. Gondolom, ezek a történetek működtek.
– Húsz éve gyűjtöm a történeteket, ha úgy tetszik, motivációs példameséket, és azt érzem, több helyen is segítették a munkámat meg persze az eredményeket. Meg a nevelést. Elsősorban ott működtek, ahol összeérett, jó közösséggel dolgozhattam. Ott rengeteg kedvező visszajelzést kaptam.
– És ha nem?
– Dolgoztam olyan csapattal is, ahol egy-két próbálkozás után más motivációs eszközhöz kellett nyúlnom.
– Mit gondol, mekkora része az edzői munkának a hitadás, a motiváció?
– Fontosabb, mint sokan gondolják. Motiválni kell külön a játékost és a csapatot is.
– Ötven-ötven százalék?
– Ez azért bonyolultabb puszta százalékszámításnál. A teljesítmény, szimplán vázolva, egyenlő teljesítőképesség plusz teljesítőkészség. Ha az első ötven és a második is az, akkor, ha összeadódnak, az egész százat tesz ki. De ha már szorzatként tekintünk rájuk, hiába kiváló képességű valaki, ha nulla a motiváltsága vagy motiválhatósága, akkor a szorzat nullát ad ki.
– Ezzel azt mondja, hogy a motiváció ugyanannyira fontos, mint a képesség?
– Ez sem így van, mert például engem bármennyire is motiválnak, már nem leszek olyan futballista, mint Messi. Azt is tudomásul kell venni, hogy a játékosok tudásának matematikai összegét nem biztos, hogy tükrözi a csapat teljesítménye. Rossz anyag is összeállhat jobb futballra, ám labdaművészekből is kifuthat széteső játék, silány csapatmunka. Természetesen idő és türelem kérdése, hogy megfelelő anyagból jó csapatot gyúrjon össze egy edző.
– Még manapság, a pénz árnyékában is hatnak a történetei? Hány éves korig motiválhatók ezekkel a játékosok?
– Az csapat- és játékosfüggő. Motívumokat kell beépíteni az emberekbe és csapatokba. Vannak tiszta lelkű játékosok, akiknél könnyen megy mindez, másoknál nehezebben. De motiváció és hit nélkül még a villamosra sem tud az ember felszállni. Az én történeteim, többnyire sikerrel, de változó hatással, ebben segítenek. De nehogy azt higgye valaki, hogy nekem ez az edzői fő attrakcióm. Ez csak a munka egy apró része, de elhanyagolhatatlan része. Éppen ezért szerettem volna másoknak is megmutatni, hogy a mérkőzésekre való ráhangolás ugyanolyan fontos, mint a fizikai vagy a taktikai képzés.
– Lesz-e még új Sisa-könyv? Mondjuk a fejelésről vagy a kétékes játékról.
– Van ilyen speciális, szakmai munkám is, de egyelőre az asztalfiókban. Most nem ez tölti ki a hétköznapjaimat. Meg hát várjuk meg az első könyv fogadtatását.
(magyarhirlap.hu / Kiss László)
