Alonsónak drukkol, de Räikönnen győz a Hungaroringen!

A könyvbemutató tárgya („Kovács Tamás – parádriposzt”) ugyan a hatszoros olimpiai bajnok, Kovács Pál fiának, Tamásnak az életútjáról szól, de – ahogy az lenni szokott – a víváson kívül sok minden másról is szó esett. Többek között arról is tudomást szerezhettek a megjelentek, hogy a könyvet kiadó „pmh” nyomda ügyvezető igazgatója, Fekete Tibor korábban az evezéssel is elég szoros kapcsolatban állott. Mint az evezőssport krónikása, azonnal fogódzót találtam és igyekeztem megszólítani az egykori sportvezetőt arról is, miként került kapcsolatba a világszerte rendkívül népszerű, az olimpiák programjában a harmadik, legtöbb versenyzőt indítható sportággal?

– Én egy televíziós vetélkedősorozathoz kötöm a kapcsolat kialakulásának kezdetét, amely 1976-77-ben került műsorba – így Fekete. – A Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa szervezésében zajlott a program, amelynek zsűrijében történetesen én is helyet kaptam. Évekkel később keresett meg az akkori főtitkár, Czakó Csaba, aki felajánlotta: segítsek neki a szövetségi tennivalók végzésében, ami akkoriban természetesen a napi munka mellett, illetve után történt. A dolgok odáig fajultak, hogy előbb elnökségi tag, majd alelnök lettem. Amikor pedig a szövetség akkori elnöke, dr. Breinich Miklós úr betegség miatt hosszabb időre kiesett, nekem kellett őt helyettesítenem.

– Önnek, aki korábban semmilyen evezős múlttal nem rendelkezett…

– Ez tény, viszont az is igaz, hogy voltak sportbeli kötődéseim a fiatalabb éveimből. Soproni lévén, előbb fociztam, majd a helyben igen népszerű kosárlabda is vonzott, amit Budapesten a MAFC sokadik csapatában is űztem. Ilyen előzmények után örömmel fogadtam az evezésben adódó munka lehetőségét. Azt hiszem, fel is találtam magamat abban a körben. Ami engem illet, mindmáig szívesen emlékezem vissza többek között Melega Tiborra és Dávid Imrére, a szövetség későbbi vezetőire. Annak is örülök, hogy a versenybírói karban eléggé felkapaszkodtam, s részem lehetett az 1989-ben, Szegeden megrendezett ifjúsági világbajnokság szervezésében is.

– 1989 után látszólag eltávolodott a sport világától.

– Látszólag igen, de legbelül végig aktív maradtam. Ezt a kiadót tíz éve vettük meg, azóta elsősorban egészségügyi témájú kiadványokat viszünk a könyvpiacra. Ám amint felvetődött a gondolat Kovács Tamás könyvének mgjelentetését illetően, máris nem tudtam nemet mondani.

– Ez azt is jelentheti, hogy a magyar evezőssport 2018-ban esedékes 125. születésnapjára minden bizonnyal megjelentetni kívánt ünnepi kiadványt is az önök nyomdája fogja elkészíteni?

– Semmi sem kizárt, maga  a felvetés pedig máris megmozgatta a fantáziámat. Addig viszont még sok víz lefolyik a Dunán, rengeteg eseménnyel. Elég ha csak a hétvégi, mogyoródi Forma-1-es futamot említem, amelyet fokozott kíváncsisággal várok. Bár én Alonsónak drukkolok, érzésem szerint Räikönnen halad majd át elsőként a célvonalon.