Ambros már évek óta csalta az ETO-t!

Shares

A spanyol „csodaedző”, Ambros Martin távozása régen a levegőben lógott. Néhány megjegyzés a bejelentés mellé-mögé kívánkozik.

 

Bizonyos erkölcsi normák szerint Ambros már évek óta csalta az ETO-t. Előbb csak gondolatban, majd cselekedeteiben is. Még az előző ETO vezetésével olyan szerződést kötött, amely biztosította neki az esetleges másodállás elfogadásának lehetőségét. Ez a megállapodás azonban nem volt köztudott, arról a nagyközönség (de talán még az újabb vezetők is?) csak akkor értesültek, amikor már nyílt titok volt, hogy Ambros Bukarest felé kacsingat.

Pedig nyilvánvaló, hogy egy klubedzőség és egy nemzeti együttes felkészítése számos, komoly problémával jár együtt. Ez máris látható Ljubomir Vranjesnél is, aki a Veszprém mellett megkapta a magyar férfi válogatottat is. A két, egymást bizonyos pontokon „ütő” feladatkört semmiképpen nem lenne szabad senkinek sem párhuzamosan betöltenie!

Fokozottan áll ez akkor, amikor a két munkakör nem egy országban van! Ambrost viszont ezek az apróságok nem érdekelték. Bár egészen biztos, hogy sokmilliós havi illetménye van Győrben, de – mint tudjuk – a pénzből soha nem elég…

Ráadásul az a bizonyos spanyol iskola egyáltalán nem bizonyult annyira nyerőnek, mint amekkora volt a reklámja. Az igaz, hogy az ETO immár sok éve a nemzetközi élvonal legelején csatázik, ám ez a tény sokkal inkább köszönhető a kivételesen erős és folyamatosan frissülő játékosállománynak, mintsem Ambros varázslatos tudásának.

Ezt az ETO mindenkori vezetői is pontosan tudták-tudják. Ám a helyett, hogy ezt a több hangszeren hátszó, pénzhajhász embert már régen szabaddá tették volna, még ő maradt abban az erkölcsi pozícióban, hogy megtehette: a téma lebegtetését követően bejelenthette távozási szándékát.

Ambros menjen Isten hírével. Senkinek ne legyen egyetlen rossz perce sem miatta! Inkább azon fohászkodjon a kitűnő szurkolótábor, hogy Ambrosnál egy csipetnyivel korrektebb edzőt szerződtessen a vezetőség. Olyasvalakit, aki valóban az ETO sikereiért akar fáradozni, aki egy kicsit magáénak akarja érezni Magyarországot is, s aki hajlandó mielőbb magyarul is megszólalni. aki nem olyan, mint Ambros (és még számos külföldi), akit egyáltalán nem érdekelt a befogadó ország nyelve, s aki egy kiemelt fizetés mellett nem azon töri a fejét, hogyan lehetne még megpúpozni a bevételt.

 Arra pedig már csak a legvégső pillanatban merek gondolni, hogy ez az illető – esetleg magyar is lehetne.?.

(jochapress / Jocha Károly)