Ambros Martin esete hasonló Dusebajevéhez!
A hír több mint érdekes: Ambros Martin a román női kézilabda válogatott kapitánya lesz. Az ETO vezetése „megvizsgálta” a spanyol tréner szerződését és „nem tudja megakadályozni” azt, hogy Ambros az ETO mellett Románia legjobbjait is elvállalja.
A Nemzeti Sport a hír megjelenését követően szinte pillanatokkal később három kérdést intézett az olvasóihoz.
- Megértem, nagy szakmai kihívás egyszerre irányítani egy kiváló klubot és egy remek válogatottat.
- Rosszul viselem, mert a győriek számára szakmai szempontból káros lesz a kettős szerepvállalás.
- Szakmailag elfogadható a párhuzamos munkavégzés, de a román válogatott miatt érzelmileg elfogadhatatlan.
Mielőtt megjönnek a válaszok, a jochapress.hu gyorsan igyekszik leírni a saját véleményét. A legnagyobb kérdőjelet Martin szerződése érdemli. Hogyan lehetett ilyen szerződést megkötni egy abszolút világszínvonalat képviselő klub edzőjével, amikor a legmagasabb célokat maga elé kitűző győrieknek nyilvánvalóan teljes emberre lenne szükségük?!? Hogy mekkora a kihívás és milyenek lehetnek a vele járó következmények? Az esetleges problémák elsősorban a győrieket érhetik, de még az sem kizárt, hogy a románok sem lesznek „elvarázsolva” attól, hogy Ambros nyilvánvalóan kevés időt tud majd ott tölteni válogatottjuk mellett.
Úgy tűnik, a román sportvezetők nem vették észre, mekkora baklövéseket követett el az ugyanilyen „vendégprofesszor”, Talant Dusebajev a magyar férfi válogatott élén. Pedig a hibák elsősorban a közösen eltöltött idő rövidségére, illetve az ebből következő félreinformáltságra és erősen megkérdőjelezhető személyi döntésekre (pl. Lékai Máté felfoghatatlan mellőzése…) voltak visszavezethetők.
Martin részéről nyilvánvalóan felszínesen történt meg a két feladattal járó követelmények kitárázása. Ő ugyanis úgy akar kísérletezni, hogy közben az ETO aránytalanul nagy kockázatvállalásra kényszerül. A két, egyaránt igen fontos, igényes munkát feltételező feladatot ugyanis előre látható és nem várható problémák sokasága miatt tartósan eredményesen aligha lehet majd ellátni, az aligha lehet kétséges.
Arra esetleg jó lehet ez az igen nehéz helyzet, amely Ambros döntésével előállt, hogy egy kicsit alább hagyjon az a jórészt mesterségesen felkorbácsolt „spanyol imádat”, ami jószerivel megfeküdte a magyar kézilabdázást. Aki ezt meg tudja tenni, annak bizony komoly gondjai vannak az értékítéletét illetően is! Felelősségtudatról ne is beszéljünk.
Ami pedig az érzelmeket illeti, még egy magyar kapitány odakerülése esetén sem feltétlenül járna kudarccal egy ilyen kísérlet. Mivel a Magyarországról érkező új kapitány spanyol származású, ezért bátran kijelenthető, hogy Martin Bukarestbe érkezése semmiféle bonyodalommal nem járhat.
Az sokkal érdekesebb kérdés, ugyan ki fogalmazta, illetve kötötte meg a mindezt lehetővé tévő szerződést? És hogy az illető kap-e akár csak jelképes, mondjuk 10 ezer forintos büntetést ezért? Az ugyanis nem kétséges, hogy ezért valakinek igenis büntetést kellene kapnia! Ellenkező esetben mindez csak olaj lehet a tűzre és várhatjuk a további, hasonló eseteket, amelyek egyenes következményei lehetnek a sok év óta ismert és mindmáig sikeresen működő „kenjük be sárral és felejtsük el” című népi játéknak…
