Ambrus Miklóstól is el kell búcsúznunk!
Bár februári, látogatásom alkalmával már elég gyengének éreztem Ambrus Miklóst, eltávozása mégis némiképp váratlanul ért. A jochapress eddigi szokását követve, ezúttal is az utolsó interjúk szerkesztett változatával búcsúzik a Nagy Bajnokok egyikétől. A tetőtől talpig zöld-fehér sportember kanyargós életutat járt meg, 86 év adatott neki. Zuglói lakásában így emlékezett a sporttal való találkozására.
Feleségével ez év februárjában (fotók: JochaPress)
– Tősgyökeres egri vagyok, akinek számos példakép – Kádas Géza, Válent Gyula, Utassy Sándor, Szabó Aladár vagy éppen a 100 méteres gyorsúszásban Európában először egy percen belül úszó dr. Bárány István – segítette fejlődésemet. Az említett nagyságok közelében egyszerűen beleívódott a fiatalokba a sport szeretete. Jómagam is úszóból lettem vízilabdázó, aki 16 évesen, 1949-ben bekerültem a felnőtt csapatba, s 1953-ig ott játszottam. Imádtak minket! Mégis el kellett jönnöm Egerből, mivel a hároméves katonaságot csak a Ferencvárosban úszhattam meg. Jó csapatunk volt, jól ment a védés, a válogatottba ennek ellenére nehezen kerültem be. 1956-ban azután sokadmagammal meg sem álltam Ausztráliáig, ahol a Melbourne Swimming Clubban hol a kapus, hol a középcsatár posztján szerepeltem. Közben dolgoztam a General Motorsnál, jól éreztem magamat, jól kerestem, 1958 januárjában Csanádi Árpád, Sós Károly és az FTC elnöke, Száraz István rábeszélésére mégis hazatértem.
Ausztrál főnökei jogosan megsértődtek, ám a hazaszeretet győzött, Miklós pedig kéthónapos hajókázást követően visszatért Magyarországra. Itthon az FTC-ben folytatta, de a nemzeti együttesnél kegyvesztett lett. Amikor közölték vele, hogy nem mehet az 1960-as olimpiára, Rómába, sírógörcsöt kapott. Abba akarta hagyni, s csak hosszas rábeszélésre állt el szándékától.
– Huszonkilenc évesen, 1962-ben védhettem világversenyen először. A lipcsei EB-győzelmet követően jött a tokiói olimpia. Laky Károly nem akart kivinni, csak az utolsó pillanatban gondolta meg magát. Egyiptom, Belgium, Hollandia és Jugoszlávia ellen egyetlen percnyi lehetőséget sem kaptam. Ezután a csapat úgy döntött: az utolsó két meccsen én védjek. Az olaszokat sikerült 3-1-re legyőznünk, majd következett a szovjetek elleni ütközet, ahol csak 3-0, 4-1 vagy 5-2-es eredmény volt jó számunkra. Ekkor lőtte Dömötör Zoli azt a bizonyos ötödik gólt, amelynek közvetítését annyiszor lehetett hallani a rádióban. Az oroszok utolsó ellentámadását viszont nagy bravúrral sikerült hárítanom, így lett mienk az aranyérem.
Ambrus Miklós 2006-ban, Melbourne-ben, az 1956-os tabló előtt
A Tokiót követő generációváltás őt is elérte. Az 1967-es, mexikóvárosi előolimpiára még kijutott, ám az olimpiát már itthon szurkolta végig.
– Ma is úgy érzem: engem játékosként Magyarországon soha nem ismertek el, ez alól csak Markovits Kálmán a kivétel. Mégsem kívánkoztam sem Ausztráliába, sem máshová, mert a hazaszeretetem mindig erősebb volt, mint bármilyen csábítás. Ötszörös bajnok vagyok a Ferencvárossal, évekig voltam edző, majd szakvezető, az egész életem a Fradi körül forgott. Örömömre a 75. születésnapon ünnepélyes keretek között köszöntöttek fel szeretett klubom vezetői.
Ambrus Miklós az olimpiák közül a 2012-ben, Londonban volt játékokat különös figyelemmel kísérte.
– A többi sportág legjobbjai bőségesen kárpótoltak a férfi vízilabda válogatott számomra kudarcot jelentő ötödik helyéért. A most előtérbe került bajnokok, érmesek és helyezettek sokasága komoly lendítőerő lehet az egész ország közhangulatának formálására, javítására. Annak idején, a II. világháborút követően is tudtak az akkori legjobbak 1948-ban, Londonban tíz aranyérmet szerezni. Most ez a nyolc elsőség hasonló alaphangulatban született. Egy erkölcsileg és anyagilag is megtépázott ország önbecsülésének megnyilvánulása is ez a sikersorozat. Azt is jelenti, hogy igenis többre vagyunk képesek, mint ami sokaknak elég lenne. Ami pedig a hátországot illeti, nagyon örülök a heti öt testnevelési óra bevezetésének, mert a rendszeres testmozgás hatása az élet minden területére jótékonyan hat majd.
Tíz olimpiai bajnok egy képen. 2018-ban 85. születésnapján, a Nagy Béla sugárúti ünnepségen
Ambrus Miklós ugyan megérte a 2016-os, riói játékokat is, de már erősen meggyengült egészségi állapotban. Létét döntően befolyásolta Tamás fia 51 éves korában volt elvesztése. Bár a sportvilág eseményei továbbra is érdekelték, mégis érezhető volt, hogy ez az egykor hatalmas termetű, nagyszívű és érzelmekben is gazdag ember megtört valaki lett. Az utolsó időkben már nem tudott eljönni a Nagy Béla sugárúton tartott születésnapi ünnepségekre sem.
Miklós Istenben hívő emberként élt, így távozott ebből a világból.
Kedves Miklós bátyám, barátom. Isten adjon neked örök nyugodalmat!
(jochapress / Jocha károly)
