Ami a Hatoscsatorna adásából kimaradt…
Pénteken este tűzte műsorára a „Hatoscsatorna” azt a beszélgetést, amelyen Paor Lilla riporter és Takács Tibor szakértő kérdéseire válaszolhattam. Néhány olyan gondolatot, amely nem került szóba, vagy nem eléggé lett kibontva, most megjelenítenék.
Az adás címe („Ötkarikás beszélgetések”) számomra mindenképpen örvendetes, hiszen így szó eshetett immár hat könyvem létrejöttéről, amelyek kivétel nélkül magyar olimpiai bajnokokról, illetve ezüst- és bronzérmesekről szólnak. A legújabb, az „Ötkarikás beszélgetések aranyérmeseinkkel” nem kevesebb, mint 112 magyar olimpiai bajnokot igyekszik emberközelbe hozni 324 színes-, illetve 90 fekete-fehér fotó megjelentetésével együtt. Sajnálatomra, ezek a könyvek nem kerülhetnek fel a nagy könyvterjesztők – Libri, Líra – polcaira, mert ezek a cégek olyan anyagi feltételeket támasztanak, amelyek elfogadása esetén (tisztességes adózás mellett) még nullára sem lehet kijönni. Így marad az egyéni terjesztés, amely révén természetesen csak véletlenszerűen jutnak el az érdeklődőkhöz.
Egyre többet beszélünk a csapatsportágakban mind erősebb külföldi játékosdömpingről, miközben az őket foglalkoztató klubok meg sem próbálnak érdemben ellenállni ennek a káros, a magyar válogatottakat gyengítő folyamatoknak. Talán csak a Paks labdarúgó csapata az ismert kivétel, amely legalább azt bizonyítja, hogy a külföldiek döntő többsége nem jobb, mint a magyarok. De ha ez így van, akkor minek jönnek ide, mert hogy a színvonalat nem emelik, csak elveszik a magyar fiatalok elől a helyet.
Persze a nagy klubokat ez cseppet sem érdekli, mi lenne a válogatottak érdeke. Pedig megoldás lenne, ha lenne hozzá jó szándék és egy kis akarat is. Példaként felemlíteném az olasz vízipóló csapatot, a Recco együttesét, amely más játékoskeretet foglalkoztat a Bajnokok Ligájában és megint másikat a hazai bajnokságban. Ez magyar viszonyok között úgy festhetne, hogy a nemzetközi sikerekre áhítozó, nagy klubok tarthatnának akár 12 külföldi játékost is (Veszprém, Szeged, Győr…), de a hazai bajnokságban az egyes mérkőzéseken két, de legfeljebb három külföldit szerepeltethetnének. Így a bajnokikon rendszeresen helyet kaphatnának a csapatban olyanok is (Ancsin, Ligetvári, Schuch), akiknek a válogatottbeli jó teljesítményükhöz elengedhetetlen meccsrutinra lenne szükségük. Júniusban a sportág jövőjét évekre meghatározó világbajnoki selejtezők lesznek az ugyancsak erős szlovén válogatott ellen…
Néhány mondatban sikerült behozni egyik kedvenc témámat, Török Bódog, egykori szövetségi kapitány esetét. Bogyi bácsi 23 évig ült a női válogatott kispadján és egyetlen magyar szakvezetőként nyert világbajnokságot választottaival 1965-ben, Dortmundban. Számomra megfejthetetlen rejtély, ugyan mennyivel tett többet a sajnálatosan eltávozott norvég szakember, Karl-Erik Böhn a magyar női kézilabdázásért egy év alatt, amíg a válogatottunkat irányította, mint a legeredményesebb magyar mester, a 23 évig a szó legnemesebb értelmében szolgált Török Bódog? Böhn ugyanis nyolc hónappal halála után már bronz mellszobrot kapott a győri sportcsarnokban, majd – legjobb tudomásom szerint – magyar pénzből ugyanezt a mellszobrot Böhn szülővárosában, Sandefjordban is felállíttattuk!?
Ezzel szemben az immár öt éve elhunyt Török Bódognak mindmáig még egy táblácska sem került a lakóháza falára, miközben – Böhn megbecsülését véve alapul – egész alakos szobor járna neki.
Sok, kedvenc témám közül az Ezüstgerely pályázatot semmiképp sem tudom elhallgatni. A Sportmúzeum kiállító termében látható 170 pályamunka közé sem tudott bekerülni a 112 olimpiai bajnokunkat bemutató könyvem, amely „gesztusban” a magyar olimpiai mozgalom legnagyobbjaink lebecsülését látom. Miként azzal sem érthetek egyet, hogy a pályázat kiírása ugyan kimondottan az utóbbi két év produkcióit hívta versenybe, ezzel szemben 2013-as megjelenésű irodalmi mű is díjat tudott kapni.
Az pedig végképp megkérdőjelezhető, vajon etikus-e az, hogy a zsűri elnöke, dr. Szabó Lajos ismételten pályázik is, majd jóváhagyja, hogy a saját munkája – ugyancsak ismételten – díjat is kapjon?
(jochapress / Jocha Károly)
(Az adás ismétlései: vasárnap 14.30, hétfő: 7.00, kedd 18.00, az interneten „hatoscsatorna.hu” címen is elérhető.)
