Anand gyermeteg hibákat követett el – Csom István nemzetközi nagymestert kitüntették

A közelmúltban rangos kitüntetést vehetett át Csom István nemzetközi sakknagymester, akit hosszú és eredményes sakkozói pályafutása,  edzői- és szakírói tevékenysége okán jutalmaztak a „Pro Urbe Budapest” díjjal. Mivel a férfiak és a nők vonalán egyaránt sikerekben gazdag sportágról méltatlanul ritkán esik szó, ezért a jochapress.hu megkereste a kitüntetett nagymestert.

„Ebben a megtiszteltetésben tényleg sok minden benne van – summázott a Sátoraljaújhelyen született, de egész sakkozói pályafutását Budapesten megélt nagymester. – Ötvenöt éve, hogy a ma már az MTK-val fuzionált BSE jogelődje, a VTSK leigazolt játékosai közé, ahol G. Réthy Pál és Kóródi Keresztély Imre vett pártfogásába. 1967-ben lettem nemzetközi mester, s további hat évig kellett csatáznom, amíg sikerült megszereznem a nemzetközi nagymesteri címet is. Csapatban kilencszeres magyar bajnok vagyok a már régen megszűnt Budapesti Spartacussal, míg jelenlegi klubommal a Paksi Atommal többszörös ezüstérmesek vagyunk.”

– Mire erre a csúcsra, a nagymesteri címig felkapaszkodott, már többször is eljutott a legmagasabb rangot jelentő csapatversenyre, a sakkolimpiára.

„Ebben a nagy lehetőségben 1968-ban részesültem először, amikor ott lehettem a luganói olimpián szereplő, hattagú magyar válogatottban. Egyébként kilenc sakkolimpián játszhattam és az első és utolsó szereplésem között éppen húsz esztendő telt el, hiszen 1988-ban, Thesszalonikiben volt az olimpiai búcsúm.”

– Közben részese lehetett egy egyedülálló sakktörténeti bravúrnak is, hiszen a szovjet válogatott legyőzése csak a magyar olimpiai csapatnak sikerült.

„Valóban nagy élmény volt 1978-ban, Buenos Airesben ötkarikás bajnok együttesben játszani, de hasonló sikert jelentett a két évvel később, Máltán megrendezett sakkolimpia is, ahol nagyon közel álltunk az argentínai győzelmünk megismétléséhez. Végül egyenlő pontszám mellett az úgynevezett Buchholz-értékeléssel lettünk másodikok a szovjetek mögött. Egyébként Máltán értem el a legjobb olimpiai eredményemet, ahol kilenc partiból 7 pontot szereztem. Ezzel a csaknem 78 százalékos teljesítménnyel a 4. táblán én lettem a legtöbb pontot begyűjtő játékos.”

– Bár még ma is sakkasztalhoz ül alkalomszerűen a Paksi Atom élvonalbeli együttesében, az utóbbi évtizedekben inkább oktató-nevelői munkássága révén elismert.

 „Annyit elmondanék magamról, hogy számításaim szerint 191 alkalommal szerepeltem a magyar válogatottban és tizenegy világversenyről térhettem haza valamiléyen éremmel. Szívesen foglalkoztam a fiatalokkal, akik közül Berkes Ferenc vitte a legtöbbre. Neki sikerült nyernie a 18, majd a 20 évesek világbajnokságán egy-egy arany-, illetve ezüstérmet. Élő-értékszáma pedig volt, hogy meghaladta a 2700 pontot is.”

– A napokban véget ért sakkvilágbajnoki párosmérkőzésről mi a véleménye?

„A győztes norvég Carlsen már egy egészen más világ „terméke”, az ő teljesítményét egy klasszikus értékrendű játékértelmezéssel nehéz magyarázni. Ettől függetlenül Anand játéka nagy csalódás volt számomra, hiszen gyermeteg hibák sorát követte el. Vele szemben egyébként elfogult vagyok, hiszen én is ott játszhattam azon a versenyen 1987-ben, amikor ő nagymesteri címet szerzett, s ezzel India nemzeti hősévé lépett elő.”

– Egykor a sportéletéről is híres Petőfi Gimnázium legjobb kézilabdázói között tartották számon, majd évtizedeken keresztül a teniszben is komoly amatőr játékos volt – ma hogyan él Csom István nemzetközi sakknagymester?

„Ezek a sportos évek már tovatűntek. Sportszerűen élek. Elfoglaltságom bőven adódik. A sakk mellett komoly lekötöttséget jelent az Óbudai Széchenyi Körrel kapcsolatos tevékenységem, ahol 2006-ban elnökké választottak.”