Aranyművesek között a Kovács Pál Vívócsarnokban
Aranyművesek meglátogatására készültem, s nem is kellett csalódnom. A Pasaréti úti Vasas Sportcentrumban működő, a hatszoros olimpiai bajnok kardvívó, Kovács Pál nevét felvett vívócsarnok ugyanis nemzetközi mércével mérve is kitűnő bázis, amelyet 2013. őszére teljesen felújítottak. Így a piros-kék egyesület vívói – a legjobbaktól a kezdőkig lefelé – valóban nemzetközi mércével mérve is kifogástalan körülmények között gyakorolhatnak.
Példaképekben sincs hiány, hiszen Somlai Béla mesteredzővel itt készül a londoni olimpia egyéni kardvívó bajnoka, Szilágyi Áron, míg a négyszeres párbajtőr olimpiai győztes Kulcsár Győző a párbajtőrözőket igyekszik minél magasabb szintre eljuttatni. Ebben a szakágban a legeredményesebb Szász Emese, akinek felnőtt világ- és Európa-bajnokságokról nem kevesebb, mint öt ezüst- és négy bronzérme van.
Egy ilyen, jól működő gépezetről kellemes gond írni. Körsétánkat – amelyet beszélgetések fűzérének is lehetne mondani – Ferjancsik Domonkosnál, a vívó szakosztály elnökénél kezdtem, aki ezer szállal kötődik a piros-kék klubhoz.
Ferjancsik Domonkos, dr. Boros György
– Hétévesen kerültem idei, a vívók közé és nem is mentem sehova máshova – emlékezett a kezdetre a ma már három gyermekes családapa. – Nem kevesebb, mint huszonkét esztendőt töltöttem el itt, ebben a nagy családban, miközben számos világversenyen sikerült érmet szereznem. Természetesen az 1998-ban, csapatban kiharcolt világbajnoki címnek örülök a legjobban, de ugyanitt említhetném a Vb-ezüst és bronzérmemet is. Két olimpián is indulhattam: Sydneyben egyéniben negyedik lettem, míg ugyanott és Athénban is tagja voltam az ötödik helyeken végzett magyar kardválogatottnak. Egyébként nem kevesebb, mint huszonkét esztendőn keresztül versenyeztem megszakítás nélkül a Vasas színeiben, amikor huszonkilenc évesen vissza kellett vonulnom.”
– Ezzel azonban nem szakadt meg kedvenc klubjával a kapcsolata…
„Beválasztottak az elnökségbe, majd az ott eltöltött hét esztendőt követően alig egy éve felkértek: legyek a vívók elnöke. Ugyan közben eléggé elfoglalt lettem az üzleti életben, de mivel nem mindennapi tennivalóim adódtak ezzel a tevékenységgel kapcsolatosan, ezért természetesen elvállaltam a feladatot. Új struktúrát alakítottunk ki, amelyben négytagú elnökség – Nagy György, Tringer Zoltán, Cseh Ottó és jómagam – segíti a szakosztály igazgatójának, Boros Györgynek a munkáját.”
Mivel látogatásom szándékosan a csúcsforgalmat jelentő délután öt órakor kezdődő időszakra esett, így a szakosztály életében legmarkánsabb szakemberekkel is sikerült szembe kerülni. Kulcsár Győző például éppen legsikeresebb tanítványával, Szász Emesével iskolázott, amikor a rövidke szünetben sikerült szóra bírni.
A négyszeres olimpiai bajnok Kulcsár Győző Szász Emesével
„2009-ben jöttem át a Honvédból ide, Pasarétre, ahol nagyon jól érzem magamat, hiszen az anyaegyesületembe tértem meg” – mondta Kulcsár Győző. „Munka is van bőven, az eredményekre sem lehet panasz, bár én azért egy kicsit többre vágyom. Elsősorban Szász Emesére gondolok, akiben minden adottság megvan ahhoz, hogy olimpián vagy világbajnokságon is végre első legyen. Világ Kupát már rengeteget nyert, pedig ezek az erőpróbák szakmailag nehezebbek, mint egy olimpiai- vagy világbajnokság. Remélem és el is várom tőle, hogy a következő években is rendre legelöl csatázzon a nemzetközi élmezőnyben és végre olimpián, világ- vagy Európa-bajnokságon is kijöjjön belőle az, amit valójában tud. Másik két élversenyzőm, Antal Edina és Budai Dorina is tagja a női párbajtőr válogatottnak, így van lehetőségem a minőségi munkára is.”
– Hogyan látja a sportág, s ezen belül saját fegyvernemének, a párbajtőrnek a hosszabb távú jövőjét?
„A mennyiséggel nincs baj, legutóbb például ötszáz gyerek vett részt az általam a legfiatalabbak számára életre hívott „Olimpici” versenysorozat szolnoki fordulójában. A minőséggel már nem ennyire egyértelmű a helyzet, hiszen arra a szintre feljutni ugyancsak nehéz feladat, mert elég magas a mérce. Ami pedig a vívás egészét illeti, meggyőződésem, hogy a már most is legnépszerűbb párbajtőr viszi majd a prímet és mellette a kardvívóknak jut még nagyobb szerep a világ vívósportjában.
Egy négyszeres olimpiai bajnok szavaira egyszerűen nem lehet nem odafigyelni, hiszen a tizenöt esztendőt az olaszországi Vercelliben is dolgozott – és ott tucatnyi világklasszist nevelt! – Kulcsár Győző tényleg mindent tud a vívásról, amit érdemes megjegyezni. Néhány pásttal odébb ugyancsak kiváló kollégája, Somlai Béla mesteredző sem unatkozott, hiszen Szilágyi Áron mellett még számosan mások is nála iskoláznak. Vele több lépcsőben sikerült megbeszélnünk a legfontosabbakat.
– Ön 1976 óta tagja a Vasas nagy családjának. Mit jelent ez a hosszú távú elkötelezettség Somlai Béla számára?
„Megnyugtató folyamatosságot. Sosem voltam „ugráló” típus, aki örülök annak, hogy részese lehetek a nagy Vasas-vívócsalád évtizedeken átnyúló sikersorozatának. Korábban Ferjancsik Domonkos, Lengyel Balázs és Fodor Kende voltak a legsikeresebb tanítványaim, s miközben árgus szemekkel figyeltem az ellenfeleket és mestereiket is, lassan, de folyamatosan én is fejlődtem. Ez egy kölcsönös folyamat mester és tanítványa között, és optimális esetben mindkét fél gyarapszik a közösen átdolgozott évek során.”
– Mit jelentett az Ön pályafutásában a Szilágyi Áronnal volt találkozás, akivel azután a legmagasabb csúcsra jutottak?
Somlai Béla mesteredző London aranyérmesével, Szilágyi Áronnal
„Gerevich György sajnálatos halálát követően kaptam Árontól a felkérést, hogy vegyem át a felkészítését. Ez számomra mindenképpen szerencsés találkozás volt, hiszen a feladat nagysága nem volt kétséges. Kicsit elszaladt a testsúlyom, ezért pillanatok alatt rendbe szedtem magamat: leadtam hét kilót. Ez a lépés is szükséges volt ahhoz, hogy valóban alkalmas legyek egy szellemileg és fizikailag is komoly igénybevételt jelentő tevékenységre. Áron az örvendetes olimpiai sikerét követően sem lazult el, éppen ellenkezőleg! Amikor az edzés kezdetekor versenyzőim felállnak egy vonalban, s végignézek rajtuk, kevés embernél látszik az a harci tűz a szemekben, mint nála. Ezért is van benne még nagyon sok lehetőség, meg azért is, mert fejben is ugyancsak igényes önmagával. Másként nem is tudna egyszerre két egyetemet végezni, s közben még a vívásban is magas szinten készülni és versenyezni.”
– Hogyan érintette Önöket a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) döntése, mely szerint Rio de Janeiroban nem lesz csapatverseny a kardozók számára?
„Az Újpesti TE egyébként is sötét, Király utcai termében ért minket a lehangoló hír, ami természetesen sokkoló hatású volt. Egyetlen vigaszunk az lehet ezzel kapcsolatosan, hogy szerencsére abban az évben világbajnokságot is rendeznek…”
A sor végére maradt a korábban világbajnoki címet is szerzett Boros György, aki egészen újnak számít a vezetésben, hiszen 2012. októberében vállalta el a szakosztály igazgatói teendőit. Nem mellesleg edzősködik is a Vasasban, bár hangsúlyozza, nem annyit, mint amennyit szeretne, ugyanis ügyvédi teendői is elég sok idejét elveszik.
„Versenyzői pályafutásomat követően edzőként elég sok helyen megfordultam. 2004-től a BSE-ben oktattam, miközben sokat tanultam az 1964-es, tokiói olimpia egyéni kardvívó bajnokától, Pézsa Tibortól. Mára már az edzősködés is hobbi számomra, amit jelenleg is fontosnak tartok életem programjai között megtartani. S hogy miként lettem a Vasas vívó szakosztályának igazgatója? Ez is egy érdekes történet. Ferjancsik Domonkossal úgy ültünk le beszélgetni, hogy lépjünk túl az ősrégi rivalizáláson és keressük a közös munka lehetőségeit. Megvallom, megtetszett, ahogyan itt működik ez a nagy család, amelynek legalább háromszáz tagja van, és amely az országos eredményességi rangsorban stabilan tartja helyét az első három között. A termünk is világszínvonalú, tizenegy verseny- és tizenkét gyakorló pástunk van, mi kell még? Igen, további piros-kék sikerek a hazai és nemzetközi pástokon is, amiért szívesen teszem a dolgomat, amit elvállaltam.”
(Forrás: Budai Polgár / Jocha Károly)
