Az 50 éves Központi Sportiskolát ünnepli a Magyar Edzők Társasága

Követendő ünnepségre kerül sor ma este a Gundel Étteremben, ahol a Magyar Edzők Társaságának kezdeményezésére felköszöntik az 50 éve alakult Központi Sportiskola még élő, alapító edzőit, illetve azokat a szakembereket, akik a legtöbbet tették a magyar sport talán legnagyobb aranybányája minél eredményesebb működéséért.

A jubileumi megemlékezés előtt a jochapress.hu az egyik legrégebbi idők óta aktív edzőt, a ma már csak szaktanácsadóként dolgozó dr. Ormai Lászlót kérte rövid beszélgetésre. Ormai doktor kereken 20 évig volt elnöke, elnökhelyettese, illetve ügyvezető elnöke a Magyar Edzők Társaságának (MET).

– Hatvan éve lesz, egészen pontosan 1954. június 14-én lettem a Statisztika edzője, azóta különböző minőségeimben, de az állandóság jegyében szolgálom a legeredményesebb magyar asztalitenisz klubot – emlékezett dr. Ormai. – Közben a Statisztikai Hivatalnak tizenegy elnöke volt, mindegyikkel szót tudtam érteni.

– A Bajnokcsapatok Európa Kupájának huszonötszörös elnyerése, a „Stat” 40-szeres magyar bajnoki elsősége közismert és elismerésre méltó tények. Most inkább beszéljünk a Magyar Edzők Társaságáról.

– Ez év szeptember elsején lesz pontosan 20 esztendeje annak, hogy a MET megalakult. Emlékszem, ötvenheten voltunk jelen, dr. Tihanyi József lett az elnök, én a helyettese. Tihanyi később lemondott, ekkor két esztendeig ügyvezető elnök voltam, majd megválasztottak utódjaként. Már a MET megalakulását megelőzően is történt olyan, kiemelésre méltó esemény, amely alapjaiban befolyásolta a magyar edzők életét, megbecsülésüket. Az OTSH akkori elnöke, Gallov Rezső kért fel még 1991. elején, hogy segítsek életre hívni a Mesteredzői Kollégiumot. E szervezet meghirdetett célja volt, hogy a legtekintélyesebb edzők, politikától függetlenül kapjanak évente elismerésként mesteredzői címet. Olyan kiválóságokat sikerült megnyernem, mint Rajki Béla, Bay Béla, Koltai Jenő, Lemhényi Dezső és mások.

– Kezdetben évente 6-10 szakember kapott kitüntetést, később ezt a létszámot egyre szigorították – az utóbbi években rendre öten kapták meg ezt az elsősorban erkölcsileg sokat jelentő titulust.

– A legfontosabb a MET működésének folyamatos finomítása volt, hiszen minden szakmának van érdekképviseleti szervezete, s ezt a szerepkört is a MET-nek kellett betöltenie. Mérföldkövet jelentett működésünk során, hogy az olimpiai bajnokok és érmesek után az edzők számára is sikerült kiharcolnunk az olimpiai járadékot. Ezt a megállapodást annak idején Schmitt Pál MOB-elnök, a MET részéről pedig jómagam írtuk alá.

– Ez a járadék-kérdés csak egy kiugró jelentőségű dolog volt, de messze nem az egyedüli téma, mellyel kiemelten foglalkoztak.

– A legjelentősebb kérdéskör az edzők képzése és továbbképzése, amely jelenlegi formájában – sajnos – messze nem felel meg a szakma jogos igényeinek. Hála a liberalizációnak, ez a téma kikerült az egyetlen, valóban illetékes, a SOTE Testnevelési Tanszéke (TF) fennhatósága alól. Ma bárki vásárolhat néhány hónap alatt, többszázezer forintért szakedzői bizonyítványt. Mondanom sem kell, milyen paritása van ezeknek a végzettségeknek!

– A képzés és továbbképzés immár sok éve nem a megfelelőnek tartott mederben folyik. Ez esetben mégis, mit tehet a MET azért, hogy legalább foltozgatni igyekezzen a rendszeren tátongó kisebb-nagyobb lyukakat?

– Ilyen alacsony és szervezetlen szinten még nem működött hazánkban az edzőképzés – ebben minden érdekelt egyetért. Amíg is nem sikerül változást elérni, tehát a képzést „visszaterelni” a TF keretei közé, addig igyekszünk évente 6-8 olyan előadást tartani, amelyek tematikájuk és az előadók személye révén egyaránt garantálják a kiválasztott témákban a hiánypótlást segítő, magas színvonalú impulzusok megszerzésének lehetőségét.

– A Magyar Edzők Társasága jelenleg kb. 1200 taggal rendelkezik, miközben országosan nem is tudjuk pontosan, hányan végeznek a legkülönfélébb felkészülési alapokkal rendelkezve, edzői tevékenységet. Ezért az általános színvonal emelése és a nagy különbségek fokozatos csökkentése egyaránt feladataink közé tartozik. Bár tennivalóink egyre szaporodnak, azt nyugodtan kijelenthetem: a MET a semmiből kinőve, tekintélyes társaság lett, a szakma csúcsát képviseli. Két szakfolyóiratunk (a Magyar Edző és a Sporttudományi Szemle) egyaránt komoly kapaszkodópontja lehet a saját szakterületükön valóban előre lépni szándékozóknak.