Az akrobatikus torna és a női kézilabda bűvöletében

Váradi L 1

Rohanó, egyre inkább pénzcentrikus világunkban számos olyan emberről nem esik szó, akik az élet bármely területén az átlagnál jóval többet produkálnak. Egyszerűen csak azért, mert az a téma, amellyel az illető igen gyakran egy életen át foglalkozik, divatos szóhasználattal élve „nem eladható”. A jochapress.hu kötelességének érzi, hogy legalább „nagy ritkán” az ilyen sportembereket is igyekezzen bemutatni. Ez alkalommal az akrobatikus torna egyik hazai megszállottjáról, a ceglédi Váradi László testnevelő tanárról és tanítványairól szeretnék legalább vázlatos képet adni.

– Érdekelne, ha megfogalmazna edzői ars-poetikáját?

“A sportért élek, s nem a sportból és az elvem az, hogy nem a gyerekek, sportolók vannak értem, hanem én vagyok értük”!

– Milyen az Ön által választott sportág, az akrobatika helyzete itthon és külföldön?

Váradi L 2

„Idegenben sokkal előkelőbb helyet foglal el. A versenyeken nézők ezrei tapsolnak, a tévék gyakran közvetítik. A volt szovjet utódállamokban éppen úgy, mint Németországban, Lengyelországban, Franciaországban vagy éppen a volt szovjet utódállamokban száz körül van a működő klubok száma. Itthon viszont legfeljebb tíz szakosztály működik.

– Miként került kapcsolatba az akrobatikus tornával?

„Ötödikes lehettem Kiskunhalason, amikor a “nagyobbak” dobálták egymást, mint a cirkuszban. Nagyon tetszett, és elhatároztam, hogy én is ilyesmit szeretnék csinálni. Várni kellett rá néhány évet!”

– Hogyan telt el ez a várakozási időszak?

„Kiskunhalason a férfi tornával ismerkedtem meg, ebből is készültem az érettségire, mert tanárnak akartam felvételizni. Ám egy beat misén ministráltam s ez nem a másik oldalon. Megakadályozták a tanári szakra a felvételimet, helyette Kecskemétre vezényeltek a GAMF-ra –  mérnöki pályát engedélyezték. Fél év elég volt ahhoz, hogy megtaláljam a kapcsolatot a KSC torna szakosztályával,  ahol Retkes Anna, Grosán Pálné segítségével edzhettem és besegíthettem a lányok edzéseibe. Két évet kihagyva jutottam el a főiskolára…”

Váradi L 5

Váradi L 4– Mikor került jelenlegi „állomáshelyére”, Ceglédre?

„1978-ban, s itt találkoztam a gazdag hagyományokkal rendelkező sportágammal, amely 1979-ben, Szegeden az Eb-n (az USA részvételével) Világ kupává lépett elő. Én is elkezdhettem a munkát, először csak ugrásban.”

– Melyek voltak edzői pályafutása állomásai?

„Kecskeméti SC, Kiskunhalasi AC, Nyíregyházi Sportiskola, Bessenyei György Tanárképző, Cegléd, Abony majd ismét Cegléd. Ezen évtizedek során itthon és külföldön számos, fontos tisztséget töltöttem be. Így többek között a Magyar Torna Szövetség Sportakrobatika Szakága szakmai alelnöke és a Pest Megyei Torna Szövetség elnöke is voltam. Öt évig pedig (1993-1998) a Nemzetközi Sportakrobatika Szövetség (IFSA) Bíróbizottságának tagja lehettem.”

– Közben a tanári pályán is helyt kellett állnia, mellette edzések és versenyek szervezése, lebonyolítása – ez mind rengeteg tennivalóval jár.

„Közben érettségi elnökként is tevékenykedem, sőt emelt szintű érettségin is vizsgáztatok; elsőként érettségiztethettem Cegléden, 2005-ben.   A református iskola tornatermében hetente kétszer másfél órát tudunk edzeni. A hazai versenyek mellett az évek során huszonöt nemzetközi viadalt Cegléden, tízet pedig Abonyban sikerült tető alá hoznom. Jelentős részem van abban, hogy az akrobatika felkerült a diákolimpiák műsorára.

– Nemsokára betölti a 60. évét, milyen tervei vannak a következő évekre?

Váradi L 3

„Tervezünk tanítványaimmal valami alkalmi, jubileumi rendezvényt összehozni a szülinapra. Egyébként sort kerítünk alapfokú versenyek rendezésére Cegléden és Abonyban is, mivel az ezekkel járó költségeket még kibírják a szülők. Ha nincs egykori válogatott versenyzőm, Halmi Katalin, talán már végleg abbahagytam volna. Az ő rábeszélésére viszont a 2005-ben volt első visszavonulásomat követően négy évvel visszatértem. A saját örömömre csinálom az edzősködést, miközben magamat is igyekszem karbantartani. Közben javában dolgozom a ceglédi akrobatikus torna történetének feldolgozásán is.”

– Jut még valami másra is ideje?

„Minden szabadidőmet aktívan, a kertemben töltöm. Ha pedig a tévében sporteseményt követhetek, legszívesebben a női kézilabdázók meccseit nézem meg.

– Ha visszatekint az eddig megtett útra, kikre gondol különös szeretettel?

„Itt szeretném megköszönni  a pályafutásom során engem segítő edzőknek, sportvezetőknek / Paczolay Gyula, Retkes Anna, Grosán Pálné, Mészáros ” Möcös” Imre, Bálint Mihály, Békési Sándor, Úrvári Sándor, Vicso Kolev, Evgeni Kolev, Peter Rabinovic’ és Stoli Sotirov/ odafigyelését, sokoldalú támogatását.

 

This entry was posted in Blog and tagged , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.