Az „edzőfaló” Kővágó Zoltán a harc helyett a könnyebb utat választotta!

Nem könnyű embert választott műsorába a HírTV, amikor a „Stopper” címet viselő magazinba Kővágó Zoltánt, a 2004-es athéni olimpia diszkoszvető ezüstérmesét hívta meg. Kővágó mondanivalója ugyanis minimum erősen megkérdőjelezhető, de semmiképpen sem bizonyító erejű az, amit az általa felemlített összeesküvéssel kapcsolatosan meg lehetett tudni. Mert hogy a részletekről semmi, érdemi nem derült ki…

A szolnoki illetőségű, immár visszavonulóban lévő, csodálatos tehetségű atléta szalmalábakon álló mondandója nem túl sok figyelmet érdemel. Ha ugyanis őt megzsarolták, és még pályája befejezte után sem akar arról beszélni, akkor ott valami minimum sántít. Ha pedig olyan komolyan sarokba szorították, amiről tényleg nem beszélhet, akkor a pályán mondott volna ellene az őt támadóknak. Így viszont az általa vázolt verzió megmarad a titkok szintjén.

Ha az emlegetett összeesküvésről nincs is mit mondani, essék néhány szó Kővágó Zoltán pályafutásáról, amelyről summázva a lényeget, kijelenthető: ez a kivételes képességű atléta mindenképpen csak a tört részét kamatoztatta a benne rejlő lehetőségeknek. Az immár nyolcvan fölött járó, emberileg és szakmailag megkérdőjelezhetetlen tekintély, dr. Szécsényi József legalább 6-7 éve nyilatkozta azt, hogy szerinte Kővágó adottságaival már régen a 73 méteres vonalon túl kellene hajítania a sportszert. Kővágó egyéni csúcsa viszont megmaradt a 2006-ban elért 69,95 méter, ami egyébként így is világszínvonalú teljesítmény.

Hogy a 73 méteres eredmények elmaradtak, abban az önkritikával igen csak hadilábon álló Kővágónak jelentős része van. Mást ne mondjak, a könnyű embernek még véletlenül sem nevezhető klasszis egymás után „ette meg” az edzőket. Mindenki csak addig volt jó, amíg az illető valamiben nem mondott ellent neki. A meglehetősen hosszú névsorból egyet ki is emelnék, a személyes érintettség okán. Az egykori csepeli tízpróbázót, a vitán felül a sikeres edzők közé sorolható Bakai Józsefet régen és elég jól ismerem, gyakran beszélgettem vele. Akkor is vonalban voltam, amikor a Honvéd vezetőinek kérésére Kővágó szakmai felügyeletét átvette. A kapcsolat koránt sem volt gondmentes, de egy ideig azért „megyegetett”. Egy alkalommal megemlítette Bakai, hogy nem ért egyet tanítványával, aki akkor éppen bizonyos táplálékkiegészítők „bevetésével” drasztikus fogyókúrába kezdett. Százharmincnyolcról indult és százhúsz kilóra akart „leereszkedni”.

Mivel akkoriban még beszélő viszonyban voltam Kővágóval, felhívtam és sok minden más mellett Bakainak a „fogyózással” kapcsolatos véleményét is szóba hoztam. „Ezt mondta a Bakai?” – kérdezett vissza Kővágó, majd ellentmondást nem tűrő hangon, rögvest közölte is a döntését: „Ki van rúgva”…

Így is történt, Bakai József talán meg is könnyebbült a „kirúgás” hírére. Ami viszont biztos: egy ilyen kényes témakörben, mint a táplálékkiegészítők használata, szerintem sem árt, ha a tanítvány esetleg megkonzultálja mesterével, mi is a teendő? Ám önfejű emberünk másként döntött – jöhettek az újabb áldozatok, akiknek sorát a fentebb már idézett tudományos szaktekintély, a római olimpia 4. helyezettje, dr. Szécsényi József zárta.

A többi már ismert. A Honvédból elég viharos körülmények után Szolnokra távozott Kővágó Zoltánt vitatott módon eltiltották, most pedig a várt visszatérése helyett – elvégre 34 évesen még évekig a nemzetközi élvonalban küzdhetett volna – a visszavonulásáról értesülhettünk.

Nagy kár érte!