Az elfeledett debreceni „szuplékirály”
Jobbról a második a kétszeres olimpiai helyezett, Németi Gyula fia. Fotó: Égerházi Péter
Az 1952-es helsinki olimpián negyedik helyezést elért Németi Gyula birkózó, négy évvel korábban pedig hatodik volt Londonban, ezenkívül világbajnoki bronzérmes, többszörös válogatott és sokszoros magyar bajnok a DVSC színeiben.
Ám a sportolói, majd sportvezetői sikereit is debreceniként elérő sportemberről méltatlanul elfelejtkezett szülővárosa – véli az olimpikon fia, a 60-as és 70-es évek ismert labdarúgója, a DVSC kétszeres EHF-kupa-győztes kézilabdacsapatának egykori technikai vezetője, aki pénteken ünnepelte a 70. születésnapját.
A dinasztia kétségkívül legismertebb tagja az 1952-es helsinki olimpián negyedik helyezést elért Németi Gyula birkózó, aki négy évvel korábban hatodik volt Londonban, ezenkívül világbajnoki bronzérmes, többszörös válogatott és sokszoros magyar bajnok a DVSC színeiben. Ám az iménti a mondatban a „kétség kívül legismertebb” kitétel hibázik, ugyanis a sportolói, majd sportvezetői sikereit is debreceniként elérő sportemberről méltatlanul kevés emlék található például a világhálón, ráadásul a MOB honlapján teljesen téves információkat tárolnak. Sajnos, szülővárosa is adós még az érdemeihez méltó emlékállítással.
Mindez most nem csak azért vált aktuálissá, mert kezdeményezik felvételét a nemzeti értéktárba, hanem fia, a hetvenes és nyolcvanas évek ismert labdarúgója, majd technikai vezetőként a DVSC kétszeres EHF-kupa-győztes női kézilabdacsapatának egyik sikerkovácsa pénteken lépte át a hetedik ikszet. Olykor hasonlóan alakult sportpályájuk az édesapjával, így ezzel az írással nemcsak a születésnapos, szókimondó, de csupa szív sportemberről emlékezünk meg, hanem példaképének, az édesapjának is igyekszünk a magunk módján méltó emléket állítani.
– Édesapámék a Tímár utcán laktak, ahol gyerekként bejárt az ottani mesterek műhelyébe pakolgatni egyik dézsából a másikba a hatalmas bőröket, melyek vizesen akár fél mázsát is nyomtak. Ezzel annyira megerősödött a felsőtestén az izomzat, különösen a derekánál, hogy később birkózóként játszi könnyedséggel hajtotta végre ellenfelein a szuplét, vagy ahogy másként is nevezik a reburt. Annyira védjegyévé vált ez a hátsó kiemelés, hogy a szovjetek filmre is vették, úgy tanulmányozták a „szuplékirály” technikáját – emlékezik a fiú, aki már maga is 70 éves.
Az apa, a sváb felmenőkkel rendelkező Németi (Steinhardt) Gyula 1921. június 30-án született Debrecenben, ahol már a polgári iskolában megismerkedett a birkózással és 15 éves korától több mint három évtizeden át hű maradt a DVSC-hez. Versenyzőként már éppen felfelé ívelt a karrierje, amikor kitört a második világháború, és besorozták egy menetszázadba. Ekkor azonban még a szerencse kegyeltje lett, mert a századparancsnoka nemcsak megértő volt vele, de egyenesen látnoknak bizonyult, amikor azt mondta a szépreményű sportolónak:
Neked itthon van a helyed, te még sok dicsőséget fogsz szerezni Debrecennek és a hazának.
Így lett, bár – a fia szerint – kis szerencsével még fényesebb sikereket érhetett volna el.
(a teljes cikk a „haon.hu”-n olvasható)
