Az Európa-bajnok kosaras, Hódy László hazai könyvbemutatóra készül

Balról Szekeres Tamás, Hódy László és Hódy Zsolt

Több mint 60 éve már, hogy a magyar férfi kosárlabda válogatott hatalmas meglepetésre legyőzte a Szovjetuniót és Európa-bajnoki aranyérmet szerzett. Ebből a csapatból már csak ketten élnek: Hódy László és Dallos János. Az Ausztráliában élő Hódy ismét itthon van – dr. Szekeres Tamás, egykori élvonalbeli pólós meghívására munkaebéden találkoztunk.

 – Időben ilyen távolból mennyire emlékszik még a Népstadionban történtekre?

„Bizonyos dolgok kristálytisztán megmaradtak bennem, annál is inkább, mivel ez az Eb-győzelem életre szóló élményem. Annak idején ez különösen nagy bravúrnak számított, nyerni a Szovjetunió ellen. Szerencsés embernek vallhatom magamat, jó helyre, jó időben születtem. Szegedről is időben, 1951-ben kerültem Budapestre, ahol jobban szem előtt lehettem.”

– Az 1955-ös nagy siker után jött 1956, Ön pedig térfelet cserélt.

„Nem láttam itthon a perspektívát, ezért hagytam el az országot menyasszonyommal, a vágtázó Neszmélyi Verával. Eredetileg Kanadába szerettünk volna menni, de az adminisztráció másként döntött. Végül hat héten át hajókáztunk, amíg megérkeztünk Ausztráliába.”

 – Kemény, küzdelmes évek vártak Önre, miközben 1964-ben immár ausztrál színekben eljutott a tokiói olimpiára is.

„Már 1952-ben, Helsinkiben belekóstolhattam az olimpiai hangulatba, ahova 18 évesen tanulni vittek ki. Páder János nagyon jó edző volt, aki ugyan nem volt kosaras, de az elképzeléseihez jó szemmel kereste a játékosokat. Tizenkét évvel később viszont már abszolút rutinosként, a legjobb korban voltam. Tokióban az ausztrál válogatott csapat a 9. helyen végzett, amelynek 208 szerzett pontommal én voltam a második legeredményesebb tagja.”

 – Élete következő szakaszában Ausztráliában és Új-Zélandon is élt, mára már régen boldog nyugdíjas. Sportágához van valami köze?

„Természetesen figyelem az eseményeket. Ausztráliában minden nagyobb városnak van egy-egy, komolyabb csapata, amelyek színvonalas bajnokságban vetélkednek egymással. Bár az én városom, Melbourne képviselője , a Tiger” nem a legjobb, én ennek ellenére nekik drukkolok.”

 – Az utóbbi években egyre gyakrabban hazalátogat. Most van-e konkrét apropója a jövetelének?

„Természetesen igyekszem az összes rokont és jó barátot végiglátogatni, ezért Budapest mellett Szegeden töltök több időt. Ami plusz izgalmat jelent, az angol nyelven már megjelentetett könyvem magyarországi kiadásának az előkészítése. Egyelőre csak az a valószínű, hogy érdekességekben bővelkedő életem írásos változata az év végén, esetleg a jövő év elején jelenhet majd meg magyar nyelven is.”