Az olimpián és a pótolimpián is Moszkvában szerepelt Szalai József
A kedd kiemelt sportprogramja a Gyulai István Memorial nemzetközi atlétikai verseny, amelyre ismételten Székesfehérváron kerül sor. A jochapress.hu egy korábbi, kitűnő atlétát keresett meg Szalai József személyében, aki ráadásul aktívan is részt vesz az eseményen.
– Hogyan került éppen Székesfehérvárra, hiszen Ön Szolnokon érte el komoly sikereit?
– Házasságom révén élek itt mesterpedagógusi minősítésem alapján megyei szaktanácsadóként dolgozom. Egyébként pedig a Szolnoktól mintegy 20 kilométernyire lévő Abádszalókról származom. Amikor 1975-ben középiskolába kerültem, onnan kezdődött kapcsolatom az atlétikával.
– Konkrétan ki vezette be a legrangosabb sportág világába?
– Sajnos, Kocsis István mesteredző már nincs az élő sorában, neki rengeteget köszönhetek. Vágtázóként kezdtem, majd a combhajlítóm elszakadását követően léptem feljebb és futottam 300 métereket síkon és gáton egyaránt. Az első 400 méteres gátfutó eredményemre ma is emlékszem: 58.1 másodpercnél állt meg az óra.
– Közben már megjárta a létrafokokat: serdülő, majd ifjúsági válogatott is volt, miután üstökösként robbant be a legjobb felnőttek közé.
– 1979-ben megfutottam az 52 másodperces olimpiai kiküldetési szintet, így bekerültem az 1980-as olimpiai küldöttségbe. Moszkvában, az előfutamból 50.23 másodperces új országos rekorddal jutottam tovább. Az elődöntőben a mellettem futó brazil a negyedik gátba belerúgott, ami egy kicsit megzavart. Az elért 51.06 csak a legjobb kieső időhöz volt elég. Az országos csúccsal simán döntős lehettem volna. Egy héttel később a Budapest Nagydíjon 49.64 másodperccel világszínvonalú rekordot futottam.
– Mivel akkor még csak 19 éves volt, így természetesen tovább versenyzett, miközben egyik diplomát a másik után gyűjtötte be.
– Egerben, Szegeden és Pécsett is lépkedtem előre, majd közoktatásvezető, legutóbb pedig mesterpedagógus minősítést szereztem. Csak a Testnevelési Főiskolával gyűlt meg a bajom. Az 1984-es „pótolimpián”, ugyancsak Moszkvában 6. lettem, az ígéret pedig úgy szólt, hogy az 1-6. helyezettek felvételi nélkül mehetnek a TF-re is. Amikor jelentkeztem, erről hallani sem akartak, én pedig nem voltam hajlandó az ígéret után felvételizni. Így más úton szereztem meg a testnevelő tanári diplomámat.
– Viszonylag fiatalon, 26 éves korában végleg visszavonult.
– Helsinkiben elszakadt az Achilles-inam, s ezt követően jobbnak láttam befejezni versenyzői pályafutásomat. Az atlétika mellett több, más sportágban is szereztem edzői, illetve játékvezetői képesítést. Így például kézilabdában is, de természetesen az atlétika maradt az első számú szerelmem. Itt Fehérváron edzősködtem az Ikarusban, a Videotonban és alapító tagja vagyok a jelenleg is működő ARAK szakosztályának is. Feleségem Rácz Katalin is testnevelő tanárnő, aki lelkes amatőr sportkedvelő, egyébként Polgárdiban tanít.
– És Önt mi érdekli még az atlétika mellett?
– Fehérváron nincs komoly kézilabdaélet, így maradnak a tévéközvetítések. Az Albacomp kosarasai viszont jó meccseket játszanak. Az EBEL-Ligás jégkorongozók is magas szintet képviselnek, de a csarnokban érthetően hideg van, így őket is inkább a tévén keresztül követem.
– A mai atlétikai gálán viszont – kánikula ide vagy oda – tavaly után ismét ott lesz.
– Ez csak természetes, hiszen I. osztályú bírói minősítésem van. Tavaly is, idén is időmérőként működök közre. Fokozott érdeklődéssel várom a világsztárokat, akik között elsősorban az idén már kiemelkedő eredményeket elért amerikai sprinterre, Justin Gatlinra vagyok kíváncsi.
