Az RTL-nél a Szeged másodosztályú klub!

Vadkerti Attila és Laluska BalázsMegint véget ért egy bajnokság a férfi kézilabdázóknál és újfent nem született meglepetés. Igazolódott a papírforma, a Szegednek még a szépítés sem sikerült! (És nem azért, mert Ortega ennyivel jobb edző Skaliczkynál…) A végső győzelmet ugyanis a veszprémi első győzelmet követően Szegeden 26-24-es részsikerrel biztosította be az MKB, amely ezzel történetének 21. magyar bajnoki címét szerezte meg.

A végeredmény megtippeléséhez nem kellett „királyi ész”, hiszen a vak is láthatta: a bakonyaljiak játékosállománya egyértelműen erősebb volt, mint kihívójáé. A Tisza-partiak – miként mindig – most is dicséretesen küzdöttek, de ez alkalommal még a becsületgólt sem rúghatták be – hazai pályán sem tudták megadásra kényszeríteni a vendégeket.

Hogy miért is törvényszerű ez az újabb dunántúli siker? Sokszor leírtam már és mindig a fejemet akarták venni az ügyeletes veszprémi hőbörgők. Pedig semmi rosszindulat nincsen ebben, amit megismételnék. A Veszprém korábban egyszerűen megfojtotta a magyar bajnokságot azzal, hogy aki élt és mozgott, meg két egyeneset dobott a labdával a szóba jöhető riválisoknál, azt azonnal leigazolták.  Így került Veszprémbe éppen Szegedről Mezei Richárd, Oszlánczy „Oszi”, Buday Dániel, a Dunaújvárosból Kertész Balázs majd Marko Vujin is – hogy csak néhányat említsünk a veszprémi erősítések közül.

A legnagyobb „szám” azonban az volt, amikor a spanyol küzdőtérről a rokkantság határán hazatámolygó Bartók Csaba kapott kétéves szerződést Hajnal Csabáéktól. A nagyhatalmú ólomsúlyú boxbajnok Hajnal ugyanis attól félt, nehogy éppen a Veszprém ellen kifogjon egy jó napot az egyébként szegedi irányító-átlövő, Bartók, hát inkább jól megfizette – és ültette a lelátón. Meg kellene számolni, a veszprémi két éve során Bartók hány percet töltött összesen a pályán!?

Később azután rájöttek az Építőknél, hogy ez kevés. Átvéve a nyugaton mindinkább elharapódzó tendenciát, ők is elkezdtek mind intenzívebben bevásárolgatni. Ám a tempó még mindig nem volt elég gyors, így a BL-ben leginkább megálltak a legjobb nyolc között, de volt, hogy oda sem jutottak be. Ezt nem sokáig hagyhatták és egyre látványosabb nevek kerültek horogra, magyarán vásárolták meg őket. Az igazi nagy ugrást pedig a 2012-es nyár hozta meg, amikor is a fél spanyol válogatott tagjai érkeztek Veszprémbe, a kölni BL-négyes torna elérése ennek ellenére újabb évhalasztást szenvedett. A bírók az első, elég gyermeteg módon elvesztett 60 percet követően hazai pályán is inkább a vendég németeknek kedvezgettek…

Mindezt előre bocsátva is azt kell mondani: a legfőbb gond a magyar és a német, illetve spanyol bajnokság közötti, egyértelmű és nem is csekély színvonalbeli különbségben keresendő! Itthon a Veszprém maximum évente 2-3, olyan meccset játszik, amelyen többé-kevésbé komoly erőkifejtésre van kényszerítve. De a mérkőzések teljes, 60 perces időtartamára itt is csak véletlenül igaz a megállapítás. Németországban és Spanyolországban viszont minden egyes győzelemért rendkívül sokat kell tenni. Ez a folytonos, magas fokú koncentráció és fizikai igénybevétel, illetve ennek hazai hiánya már önmagában is elég ok azokhoz az 5-10 perces rövidzárlatokhoz, melyekkel egyszerűen nem tud a magyar bajnok szakvezetése mit kezdeni. S amely néhány perc elég szokott lenni ahhoz, hogy a rivális kiénekelje a sajtot a szánkból.

Ami pedig a most lezárult döntőt illeti, furcsállnivalónak tartom, hogy az első 60 percet Veszprémből az RTL Klub fő adója közvetítette, ám a visszavágót, a szegény rokon szegediektől csak az RTL leányvállalata, a kevesebb helyen és rendszerben fogható Sportklub tűzte műsorára. Ez nyilvánvalóan az első-, illetve másodosztályú csapatnak szólt, az MKB-nak, illetve a Pick-nek. Holott nem vitás, a korrektség legalábbis úgy kívánta volna, hogy mindkét pályaválasztónak megadják az egyenlő nézettség lehetőségét. Ráadásul a szegedi ütközet sokkal élvezetesebb játékot hozott, mint a döntő fölényes, veszprémi két félidő…

Az ilyen és hasonló, a napnál is világosabb dolgok azonban bizonyos magaslatokban egészen másként látszanak és érvényesülnek. Képzeljük csak el, mekkora felzúdulás lett volna, ha mindez fordítva történik. Veszprémből a Sportklub, Szegedről pedig a „nagy” RTL közvetít!?

Megnyugtatok minden álmodozót: ilyesmi még véletlenül sem fordulhat elő!

 

This entry was posted in Blog and tagged , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.