Babos Tímea, Kálomista Gábor, Kiss László
Nagy magyar sportsikerek is születtek a tegnapi napon. Az élre Babos Tímea valóban szenzációs győzelme kívánkozik, de a finnek elleni hősies hokis küzdelem és minimális vereség (0-3) is joggal érdemel pozitív méltatást.
Akik látták ezt a csaknem háromórás tenisz rangadót, komoly sportélményben lehetett részük. Az idősebbik Williams-nővér sokszor úgy csoszogott a szervához, mintha éppen egy szociális intézményből jött volna ki. Nyilván nem véletlenül került a vastag kötés a combjára, a sérülés miatt csak félsebességgel mozoghatott. Így is megoldott számos, kritikus helyzetet, s különösen akkor, amikor hátrányban volt, egészen bravúros dolgokra is képes volt.
Az első, Babos által elvesztett játszma után megjegyeztem feleségemnek, hogy Babosnak esélye van a végső győzelemre. S így is történt. Elsősorban jobb kondíciójára gondoltam, és végül ez be is következett. A soproni hölgy keményen küzdött a világ korábban legjobb játékosa ellen, s bár Vénusz jelenleg még többet birtokol a tenisz tudományából, a jövő mindenképpen Babosé. Ez az újabb, nagy siker csak gratulációt érdemel.
Más. Hallgatom a tévében a veszprémi kézilabdázók társelnökét, Kálomista Gábort, aki rettenetesen panaszkodott a szövetség döntését nehezményezve. Az élvonalban ugyanis „csak” öt külföldit lehet foglalkoztatni, ahol pedig továbbiakat tartanak szükségesnek, ott fejenként 3 milliót le kell majd szurkolni. Ha nem tudnám, kb. mekkora költségvetéssel dolgoznak Veszprémben, bizony megkönnyeztem volna Kálomistát. Mivel azonban több mint sejtésem van az összegről – így arról is, hogy Nagy László egyetlen havi béréből hányszor hárommilliót lehetne kifizetni! -, ezért nem lágyultam el. A Veszprémnek egy-egy további játékosért majd kifizetendő 3-3 millió forint ugyanis nagyjából annyit jelent, mintha egy átlag magyar polgár 500 forintért vesz cukorkát az unokáinak. Ha tőlem függne, legalább tízmilliót fizettetnék a hatodik külföldiért.
A „táplálékkiegészítős” Fazekas Róbertre nem túl sok szót érdemes fecsérelni. Azt előre bocsátom, hogy az ügyében évek óta zajló jogi herce-hurcát bizonyára sokadmagammal képtelen vagyok átlátni. Egy biztos: Fazekas körül azért csak nem lehet minden rendben…Ami tény: Athénben Annus Adriánnal együtt vesztették el az aranyérmeiket, mert valami nem stimmelt a vizeletük tartalma, illetve volumene körül. Ott voltam abban a lakásban, ahol edzőjük, Vida József a fülem hallatára nyilatkozott Lantos Gábornak, mint két olimpiai aranyérmes edzője, hogy azután fél óra múlva viharos sebességgel eltűnjenek az olimpiai faluból és útvonalcsúccsal érkezzenek vissza Magyarországra, ahol később sem voltak hajlandóak mintát adni. Ha ezek után az életének 42. évében járó Fazekas „Szunyog” még mindig bizonyítani lesz képes, akkor hathasábos cikket írok róla. Addig viszont…
A szerdai nap után reményt látok arra, hogy az erősen felfújt Kiss László ügynek végre vége lesz! Az ugyanis nem csak előttem egyértelmű, hogy az 55 éve történteket miért éppen most melegítették fel bizonyos körök. Miért nem történt mindez mondjuk a rendszerváltás követően bármikor, miért éppen most? Felteszem, az országban minimum tízezer ember által ismert tényeket azért éppen most „robbantották” fel, mert Orbán Viktor kiállt Kiss mellett Hosszú Katinkával szemben. No, ezt már nem lehetett szó nélkül hagyni és ezek után „véletlenül” éppen most került nyilvánosságra, amit eddig is rengetegen tudtak.
Kiss Lászlót annak idején elítélték, a nagyját leülte, a közbenső évtizedekben pedig vitathatatlanul nagyot, mondhatni egyedülállót alkotott Egerszegi Krisztina majd Kovács Ágnes felkészítőjeként. A végső ítélkezés egyébként sem a mi dolgunk! Ezért is értek egyet dr. Hargitay Andrással, aki a Magyar Nemzetnek adott interjújában nagyon korrektül fogalmazott.
Ami pedig a tegnap elfogadott bocsánatkérést illeti, talán ha Kiss László ezzel kezdi, sokkal kisebb lett volna a vihar szele, mint ahogy alakultak a dolgok. Abban pedig megegyezhetünk, hogy ennél a „felmelegített” ügynél sokszorosan nagyobb volumenű esetek vannak „mireliten”, amelyekkel érdekes módon senki nem akar foglalkozni.
