Babos Tímeáról, Császár Gáborról és edzőikről
Két, egészen más sportágban kiváló magyar élsportoló edzőiről ismételten lehet olvasni a szaksajtóban. Babos Tímeáról és Császár Gáborról van szó.
A Sopronból indult, már 16 éves korától profi teniszezőnek számító Babos Tímea alig háromnegyed év alatt immár a negyedik edzővel készül. Előbb öt év után lecserélte a francia Thomas Drouet-t, akivel eddigi pályafutása messze legjobb egyéni teljesítményeit elérte. A francia tréner irányítása mellett ugyanis 2016 szeptemberében az egyéni világranglistán a 25. helyre kapaszkodott fel, de még a 2018 szeptemberében volt szakításuk idején is az ugyancsak jónak mondható 54. helyen állt.
A cserék idején tett hivatalos nyilatkozatokat sosem szabad készpénznek venni. Miként azok is csak féligazságok, amelyeket az éppen aktuális, új edzővel kapcsolatosan világgá kürtölnek. Elég csak emlékezni, milyen felfokozott várakozással tekintettek a tavaly szeptemberben szerződtetett Nikola Horvathtal kapcsolatosan. Erre mi történt? Márciusra Babos az 54. helyről a száztizedikre zuhant vissza. Édesapja, Babos Csaba – aki nyilatkozataiban mindig pontosan tudja, milyen edzőt kellene lánya mellé megszerezni – vette át Tímea felkészítését, aki néhány hónap alatt a 150. hely tájékára ereszkedett alá.
És most itt van a legújabb, egekig felmagasztalt amerikai tréner, Michael Joyce. A wimbledoni selejtező első fordulójában pedig újabb hidegzuhany érte a párosban kiváló Babost: kikapott a világranglistán 283. német Sabine Lisickitől…
Mindent meg lehet érteni, és meg is lehet magyarázni. Nekem személy szerint egyetlen dolog hiányzik Babossal kapcsolatosan. Arról sem ő, sem édesapja soha, egyetlen szót sem szólt, hogy esetleg valami Tímeából is hiányzik, vagy valami megváltozott benne! Nem, kizárólag az edzők a felelősök, akiket el lehet sorozatban küldeni, hiszen a játékost (nem csak a labdarúgókat!) nem lehet lecserélni…
Császár Gábor. Fotó: JochaPress
Egészen más a helyzet a férfi kézilabda válogatottban sok éven át szerepelt, Svájcban légióskodó Császár Gáborral. Az ő nyilatkozata egy másféle edző-versenyző kapcsolatot nehezményezett. Császárt ugyanis ez év januárjában a világbajnokság elején hazaküldték. Ezt az elbánást bizony jogosan nehezményezte a válogatottért sok éven át nagy szívvel küzdő, azért sokat is tett Császár! A Csoknyai-Matics edzőpárosnak előzőleg sokkal jobban meg kellett volna fontolnia: valóban komolyan számolnak-e „Csaszi” játékával!? Ha igen – akkor nem kellett volna hirtelen hazaküldeni. Ha nem – akkor viszont meg kellett volna kímélni a közös felkészüléstől, hiszen a második gyermeke alig egyhónapos volt, ő mégis vállalta, hogy otthon hagyja feleségét a két kisgyermekkel.
A két példa egymástól homlokegyenest elütő. Amíg Babosnál az önkritika teljes hiánya észlelhető, addig Császár esetében az edzők kellő nem odafigyelésének lehetünk tanúi. Mindkét esetben nem csak a szigorúan vett szakmát kellett volna előtérbe helyezni, hanem az emberi tulajdonságokat is. Az egyik oldalon kicsit őszintén, akár önmagamat is megbírálni, a másikon pedig sokkal érzékenyebben figyelni a játékos körülményeire. Arra, hogy Császárt nem lett volna szabad „darab-darab” alapon behívni, azután meg idejekorán túladni rajta!
Őszinteség, emberség, tisztességes bánásmód! Ezek nem kerülnek pénzbe és mégis hány helyen hiányoznak sportéletünkben is…
(jochapress / Jocha Károly)
