Bacskai Balázs középsúlyban is megmutatta
A hétvégén rendezték a 90. ökölvívó országos bajnokságot, az eseményt igazi gálahangulat övezte. Ami számunkra ennél fontosabb, a Vasas-Süllős bokszolói két érmet is nyertek. (A képen jobbról Bacskai Balázs)
Bacskai Imre, a Vasas vezetőedzője úgy fogalmazott, hogy az egyik szeme sír, a másik nevet. Kezdjük a sírós felével, itt a 69 kilóban induló Szimler Áronról, illetve a 60 kilósok között ringbe szálló Fodor Milánról van szó. Mindketten nagy tervekkel, érmes reményekkel utaztak Győrbe, ehelyett azonban viszonylag hamar búcsúztak.
– Áron úgy esett ki, hogy tisztán megnyert három menetet, majd kihozták vesztesnek. Sajnos óvni sincs értelme ilyenkor, mert válaszra sem méltatják az embert, de ettől még nagyon fájó, ami történt, mert jó formában bokszolt. Milán esetében kicsit más a helyzet, ő egy olyan sráctól kapott ki, aki végül ezüstérmes lett. A második menetben kicsit elaludt, utána viszont nagyon jól feljött a hajrában, de ez már nem volt elég ahhoz, hogy nyerjen. – mondta el Bacskai Imre.
Ennyit a negatívumokról, most pedig folytassuk az örömteli történésekkel, Berna Dávid ezüstérme 56 kilóban ugyanis mindenképpen pozitívumnak tekinthető. Berna a selejtezőtől fogva magabiztosan haladt előre, a döntőben viszont Nagy Krisztián megállította. Az eredménye így is elismerésre méltó, ráadásul, ha a fináléban nem hátráltatják sérülések, talán máshogy is alakulhatott volna végkifejlet.
A 75 kilóban bemutatkozó Bacskai Balázs kapcsán két kérdés merülhetett fel előzetesen: egyrészt, hogy túltette-e magát a kazahsztáni vb-n való „gyanús” kiesésén, másrészt, hogy megtudja-e verni a súlycsoport ászát, az olimpiai és vb ötödik kispesti Harcsa Zoltánt. Nos a válasz mindkét esetben igen lett, összejött az álomdöntő, bokszolónk pedig 2-1-es pontozással begyűjtötte az aranyat.
Az edző és édesapa mégsem volt maradéktalanul elégedett:
– Természetesen mindig öröm egy bajnoki cím, de azóta megnéztem kétszer a döntőt, és azt kell mondjam lehetett volna ez simább is. Bendzsi kicsit görcsös volt, nagy nyomás volt rajta, Harcsa Zolit valahogy mindig többre értékelték nála az utóbbi években, emiatt is fontos volt, hogy legyőzze. Egyelőre jó döntésnek tűnik, hogy feljebb ment egy súlycsoporttal, mindenképpen most akartuk ezt meglépni, hogy ne az olimpia előtt kelljen kísérletezgetni.
Végül természetesen magát az aranyérmest, Bacskai Balázst (balról, a Harcsa elleni eredményhirdetéskor) is megkérdeztük, akinek az eddigiekkel ellentétben most „híznia” kell, még nem is tudta az új súlycsoportját ezen a téren teljes mértékben kihasználni. Ráadásul az is furcsa lehet, hogy 75 kilóban az alacsonyabb termetű bokszolók közé tartozik:
– Már a selejtezőben is erős versenyzőkel találkoztam, de azért persze lehetett sejteni, hogy Harcsa Zoli lesz a fő vetélytársam. Feszültebben is kezdtem a döntőt, de a mi taktikánk érvényesült, sejtettük, hogy nem annyira jó a kondija és végül tényleg nem bírta a tempót.
Boldog vagyok, hogy aranyéremmel mutatkoztam be az új súlycsoportomban, de azért még van miben fejlődni, nemzetközi szinten ez még biztos kevés lenne. Sokan kérdezik, hogy túltettem-e már magamat a világbajnokságon. Az igazság az, hogy a tükörbe nézve minden nap eszembe jut, mert egy olyan heg van az arcomon, ami életem végéig emlékeztetni fog erre a vb-re. Nagyon fáj még mindig, ami ott történt, borzasztó érzés úgy elveszteni egy meccset, hogy tudod nem rajtad múlott.
Azért, hogy valami pozitívabb gondolattal zárjam, a körítés szempontjából is nagyon tetszett ez az országos bajnokság. Igazi show-t rendeztek Győrben, ráadásul fejvédő nélkül még eladhatóbb a küzdelem, erre pedig nagy szüksége van a sportágunknak.
Cseppet sem mellékesen Európa-bajnokunk kiérdemelte a viadal legjobb öklözője címet is.
(Forrás: Vasas SC, fotók:_ Doba István)
