Balczó András gondolatai a Széles Sándorról írott könyvről

Balczó András köztudottan nem az a mindenki számára elérhető, „mosolycsekkre” dolgozó valaki. Ugyancsak megválogatja, kivel kerül közelebbi kapcsolatba. 

E tény előre bocsátásával érdekes lehet a hír: a háromszoros olimpiai- és tízszeres világbajnok öttusázó, a Nemzet Sportolója a napokban meghívta budakeszi otthonába Széles Sándor mesteredzőt, Gyurta Dániel jelenlegi és Risztov Éva volt edzőjét. A találkozóra az adta az apropót, hogy Szélesről könyv jelent meg, „A halálraítélt” címmel.

Mivel a könyv bemutatójára Balczót is meghívták, ő pedig nem jelent meg, ezért a jochapress.hu még azon a napon felhívta és rákérdezett: miért maradt távol az eseményről? Balczó András azt válaszolta: a könyv ismeretének hiányában felesleges lett volna ott lennie, viszont annak elolvasását követően szívesen megosztja véleményét. Balczó állta is adott szavát és elmondta gondolatait, az alábbiak szerint:

„Széles Sándor ebben a könyvében a Fentlévő védelmét, segítségét nem igénylő, a Golgota hegyéről mit sem tudó ember kilátástalan küzdelmét írja le. Ezzel egyben nemzeti létünk állapotát is mintázza. Megkönnyebbedik majd az élete, ha megtudja, hogy a belé szorult nagy akarás az Isten ajándéka. A rá nehezedő felelősséget, a megnövekedett elvárásnak megfelelést ugyanis önerőből nem lehet elhordozni: ez előbb-utóbb összeeséssel végződik. Ha majd eljön számára a belátás pillanata, az lesz a lélek násza. Egyébként pedig – amint a 49. Zsoltár 13. versében olvashatjuk – „Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan mint az állat, amelyre pusztulás vár.”

Balczó itt vett egy mély levegőt és más úton folytatta elmélkedését.

„A könyvben gyakori trágár szavakba menekülés nem jelent védelmet, pedig ezt sokan összetévesztik – mint Sanyi is – az őszinteséggel. Fentről kell az erőt kérni és az elért sikert Istennek köszönni! Ahogy ezt tanítványa, Gyurta Dániel is tette Londonban: égre mutató ujjával tudatta mindenkivel, hogy ki által győzött és ki győzött őáltala. A könyv címlapján ugyan Széles Sándor is felfelé, az égre mutat, a könyvben belül viszont azt mondja: materialista vagyok. Pedig a kettő együtt nem megy! Ezért ajánlom a 121. Zsoltár 1-2. versét támaszul:

„ Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.”

Fel Sanyi! Fel magyarok!”