Bánhidi Ákos: Ez egy nagyon kiélezett sportág
Félidejénél tart a rövidpályás gyorskorcsolyázók olimpiai kvalifikációs világkupa-sorozata.
A két európai állomás sikereket és olyan eredményeket is hozott, amelyeket a novemberi két ázsiai viadalon javítani kell, és akkor a tervezett 10 fővel utazhat a magyar csapat a pjongcsangi olimpiára.
A férfiak szinte maximálisan kihasználták eddig a lehetőségeket, a lányok még javítani kényszerülnek, de az ő helyzetük is biztató a félidőben.
Bánhidi Ákos, az olimpiai csapat menedzsere, csapatvezető néhány gondolattal értékelte fél távnál a történteket.
„Vegyesek az érzelmeink úgy gondolom. Kétségbe esni nem kell. A mi sportágunk ilyen. A világ legjobb versenyzői is összeakadhatnak úgy a negyeddöntőben, hogy döntőnek számító futamról beszélhetünk. Mindamellett inkább olyan tényezők játszottak szerepet például a budapesti váltópozícióban is, amik a mi sportágunkban bekalkulálandó tényezők. Így például, hogy esünk, vagy egy adott szituációban olyan kizárásra, illetve nem továbbjutásra kerül sor, amit igazságtalannak érzünk. Szót is emeltünk ellene, és most is úgy gondolom, hogy jogtalan volt, de tudomásul vesszük, hogy óvásnak nem szoktak helyt adni. Különben mindenki rohanna a papírral. De a rövidpályás gyorskorcsolya, vagy bármely formátuma a jeges sportoknak magában foglalja, magában hordozza az esetleges esés lehetőségét. Sajnos, ebbe mi is beleléptünk.”
Az olimpiai kvalifikáció esetén máshogy számolják a váltót és máshogy az egyéni eredményeket. A váltóban egy nagyon bonyolult pontrendszer van a számítások mögött. Ha nincs valaki előtt a papír, képtelenség felsorolni pontosan a tényezőit. Az a lényege, hogy nem csak helyezési számokat számolnak, hanem ezres nagyságú pontértékeket, hogy az elsőtől az utolsó országig jól, szofisztikáltan lehessen az eredményeket számolni. A négy állomásból hármat értékelnek, hogy a különböző holtverseny szituációkat is könnyebben lehessen eldönteni. Az egyéniben egy kicsit könnyebb a számítás.
„Első feladatunk most az értékelés. Próbáljuk az összes olyan tényezőt megragadni, amelyek esetlegesen ezekhez a szituációhoz vezettek. Például, hogy több esés volt a futamokban, mint ahogy azt terveztük volna. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, mint amikor valaki a Városligetben korcsolyázik. Ezek a versenyzők nap mint nap megteszik ezeket a köröket. Inkább úgy, mint amikor Baggio érthetetlen módon fölé rúgta azt a tizenegyest. Első feladatunk tehát az elemzés, és amikor az elemzések megtörténtek, azt követően nagyon kemény munkával folytatjuk a felkészülést.”
„Fontosnak érzem a budapesti óvást. Ez a férficsapat ugyanúgy, mint az előző években, abszolút győzelmi esélyekkel áll oda. A váltóban, akinek győzelmi esélye van az Kanada, Korea, Kína, Hollandia, Oroszország és mi. Hat ország. És ez nem változott meg. Kicsit sűrűsödött a mezőny. Ez egy nagyon kiélezett szituáció. Ez egy nagyon kiélezett sportág.
Mi történt pontosan? Egyszer volt egy olyan szituáció, amikor nem juttattak be minket a döntőbe, teljesen jogtalanul, illetve kétszer elestünk. A lányok is elestek, és a fiúk is elestek. Ha valaki elesik, akkor nehezen tud utána a versenybe visszavergődni. Ha csak nem kilökték. És ez ebben a sportágban benne van. Ha egy műkorcsolyázó felmegy egy ugrásba, az ember rágja a körmét, ugye sikerülni fog… A gyorskorcsolyázók sem úgy mennek bele a kanyarba, hogy száz százalék biztonsággal sikerül majd. Ötvenöttel fordulnak be, nagy dőlésszöggel. Ha éppen alatta van egy olyan jégvájat, amely megdobja a koriját, hiába gyakorolta hetvenhétezerszer ezt be, attól elrepül. Természetesen azért gyakoroljuk, hogy mindent megfogjon és a lehető legkevesebbszer forduljon ilyen szitu elő. A pici aggódás hozzátartozik a sportághoz. Ez nem egy maraton futás, ahol nem fog beleesni például egy csatornába, ahol az előre kidolgozott edzés, edzettségi állapot biztos eredményt hozhat. De ez is a szépsége. Olyan mint a lólengés, ahol hiába a sok gyakorlás, a világbajnok is egy-egy pozíciónál leeshet a lóról adott esetben, mert éppen így történt. Mi is így jártunk. Kétszer estünk. Nem jellemző ránk, hogy elessünk. Lehet, hogy a következő alkalommal, tudom is én, Korea esik el. Ahogy ez is megtörtént. Egymásban estek el. Olyan eséssel, amit a földön nem láttunk még. Egymásba gabalyodva. Bohóctréfa. Lerántották egymást. Úgy gondolom, a fiúknál a még hátralévő két világkupából egynél kijön a papírforma, hogy a magyar válogatott mire képes. Nagy döntőre. Hiszen erre képes a csapat a tudása alapján. Akkor onnantól fogva, nincs miért izgulni.”
Liu Shaolin Sándor: „Az a dolgunk hogy elkényeztessünk a szurkolókat. Igyekszünk. Ezért dolgozunk minden nap. Ami a kvalifikációs kupákat illeti, három számít a négyből. Egész jól állunk. Mi is számolgatjuk természetesen a pontokat, ugyan ennek még nincs itt az ideje. Ez még most korai. Abszolút jól állunk. Két állomás van mögöttünk. A váltóval még van mit javítani, de az egyéniben a fiúknál mindenkinek megvan a három kvóta. Nincs miért búslakodnunk. Nem volt egy amerikai, vagy egy kanadai jégminőség most a világkupán. Lassabb volt a jég, így nem mutatkozhattak meg az igazi különbségek akorcsolyázók között. Minden versenyző ott tudott maradni a köridőkön. A jobb versenyzők sem tudnak olyan nagy köridőket teljesíteni, hogy leszakítsák a gyengébb tudásúakat. Most egy kicsit összébb van a mezőny. Ez a kvalifikációs világkupa másmilyen, mint egy átlagos világkupa. Ott egy táv duplázva van. A 100 férfi versenyző szét volt osztva a különböző távokra. Van, aki duplázott. Két távon tudtunk csak elindulni a négyből, mert az egyik duplázva volt. Itt most már csak három táv van, és mindenkinek indulni kell mindenhol. Úgy kell elképzelni, mint mondjuk egy világbajnokságot, vagy egy olimpiai versenyt, hiszen minden versenyző versenyez mindenkivel, nem pedig szétosztva vagyunk, hogy könnyebb legyen akár érmeket szerezni.”
Forrás: olimpia.hu
Fotók: Szalmás Péter/MOB
