Baráth Etele: a sportág fejlődése folyamatos

Shares
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

1954, vagyis a maconi csoda óta töretlenül fejlődik a kajak-kenu Magyarországon a szövetség elnöke szerint. Dr. Baráth Etele ehhez azt is hozzáteszi, hogy a fejlődésbe ráadásul egyre inkább a versenysporton, az olimpiai szakágon kívüli területek is beletartoznak, ennek köszönhető, hogy az igazolt sportolói létszámon kívül a kajak-kenu társadalmi beágyazottsága is nőni tudott 2014-ben.

1954. július 4-én a berni labdarúgó-világbajnokságon a magyar válogatott elvesztette a döntőt Németország ellen. Ezt követően a magyar sportközvélemény letargikus hangulatba került. Ilyen előzmények után, három héttel később került sor 1954. július 24-26. között a franciaországi Maconban a kajak-kenu világbajnokságra. Ezen a vb-n az egész magyar kajak-kenu sport alapjait letevő rendkívüli eredmények születtek. Sportolóink 6 arany-, 5 ezüst- és 5 bronzéremmel tértek haza.

– A szövetség év végi záró ebédjén úgy fogalmazott, hogy amióta elnök, azóta minden évben sikerült a sportágnak előrelépnie, ez tényleg minden év végén így érezte?

– Rosszul fogalmaztam az ebéden. Még véletlenül sem szeretném, ha úgy tűnne, hogy miattam fejlődik a kajak-kenu. Az viszont igaz, hogy a huszadik évemet kezdem az MKKSZ elnökeként és eddig tényleg minden év zárásakor azt éreztem, hogy sikerült valamiben előrelépni. Természetesen ez a sportágban dolgozó remek szakemberek és a kiváló sportolóink érdeme. Ráadásul valójában már 60 éve, a magyarok számára rendkívül sikeresen záruló maconi világbajnokság óta van egy fejlődési íve a sportágnak és ez az, ami minket egyre magasabb csúcsok felé visz.

– Ennek köszönhető, hogy a magyar kajak-kenu idén az év legfontosabb világversenyein, az összes korosztályban a legjobb lett a nemzetek közti versenyben?

– A csúcson vagyunk, ez kétségtelen. Idén teljesen általános volt a színvonal emelkedés, szinte minden területen. A célunk jelenleg már nem is lehet minden fronton a továbblépés, hiszen a gyorsasági és a maratoni szakágban minden korosztályban mindent vittünk, sokkal inkább az eredményesség megtartása. Ehhez nagy segítség, hogy a versenyzési engedéllyel rendelkezők létszáma végre ismét emelkedett. Előrelépett a kajak-kenu, mint szakma, az edzői licencrendszer, a szakembereink beiskolázása és az életpálya-modell kezdeti megvalósításának köszönhetően.  Ez pedig húzza magával azt, hogy az olimpiai szakágon kívüli területek is fejlődnek.

– Ha nem is olimpiai-, de paralimpiai szakág a parakenu is, ami szintén nagyon jól teljesített az idén….

– A parakenu az egyik legújabb édes gyermekünk, a szakág nemzetközi szinten is csak az elmúlt években indult fejlődésnek, amióta paralimpiai sportág lett. Szerencsére a fejlődés nálunk is nagyon jó úton halad, amit éppen a napokban, az év sportolója választáson is honoráltak az újságírók. A parakenusok még az eddiginél is több erkölcsi és anyagi támogatást érdemelnek.  Fizikai értelemben nem teljes életet élő emberekről van szó, akik fantasztikus sporteredményekre képesek, és akik ki tudnak teljesedni ezekben a sikerekben, ez pedig lökést adhat nekik az élet minden területén. Azt gondolom, hogy minden szempontból példás, amire ezek a sportemberek képesek.

– Mit vár 2015-től? 

– A mi nagy dobásunk éppen a szeptemberi győri maraton világbajnokság lesz, olyan versenyt akarunk rendezni, aminek csodájára jár majd a világ. Győrnek eleve kiválóak a vízi adottságai, szinte a belvárosba tudjuk a futamokat bevinni, ezen kívül egy valódi sportvárosról beszélünk, ahol az ilyen rendezvények minden támogatást megkapnak. Azt tervezzük, hogy maratoni kajak-kenut izgalmassá tesszük a tévénézők számára is. A sportágban először drónokra szerelt kamerákkal fogjuk közvetíteni a versenyszámokat, így követhetővé válnak azok a fizikai, taktikai-szellemi csaták, vízi ütközetek, amelyek eddig rejtve maradtak a nézők elől, ez biztosíthatja az áttörést a maratoni kajak-kenu számára. A gyorsasági szakágban pedig következik az olimpiai ciklus legnehezebb szezonja, a kvalifikációs év, a milánói világbajnokságon már a kvótákért szállnak vízre a versenyzők. Szeretném megerősíteni, amit Storcz Botond felnőtt vezetőedző is elmondott az elmúlt napokban, hogy ezen a vb-n nem az lesz a legfontosabb, hogy hány érmet nyerünk, a cél, hogy minél több olimpiai kvótát szerezzünk, az egész szezont ennek kell alárendelni. Az idei eredmények alapján én mindenképpen bizakodó vagyok. Ezen kívül rohamtempóban folytatjuk a sportági infrastruktúra fejlesztését, ezek az 5-25 millió forintos beruházások a legtöbb szakosztály számára lehetőséget teremtenek arra, hogy tisztább, rendezettebb körülmények alakuljanak ki a vízitelepeken, a szebb létesítményekbe pedig könnyebb lecsábítani a szabadidejükben mozogni vágyókat is. 

MKKSZ