Bátor Vilmos nyolcvan évesen is szolgálja a kosárlabdázást!

Shares
MET_160709_Bátor Vilmos, 440

Az Életmű-díjas Bátor Vilmos 80 évesen is aktív. Fotó: JochaPress.hu

Bátor Vilmos kosárlabda edző egyike azon szakembereknek, akik életmű díjban részesültek a Magyar Edzők Társasága (MET) elnökségének egyhangú döntése alapján. A népszerű Vili bácsival a MET megbízása alapján sikerült beszélgetni az elmúlt 56 év tapasztalatairól. Vili bácsi ugyanis 1960-ban indult el az edzői pályán.  

– 1959-ben végeztem a TF-en, majd Ócsán kezdtem el tanári munkásságomat. 1960-ban a Ganz-Mávag ifiknél kaptam lehetőséget először az edzőség gyakorlására. Az ócsai időszakot követően Budapesten a MOM Ipari Tanulók Iskolájához kerültem, majd 1963-ban Páder János, az akkori OTSH elnökhelyettese behívatott és felajánlotta: kapcsolódjak be az alakulófélben volt Központi Sportiskola (KSI) munkájába. Először kondícióedző lettem a teniszezőknél, majd fél évvel később, 1964-ben a kosárlabda szakosztály leány szakvezetőjeként kezdtem az utánpótlás szervezését. A TF nagytekintélyű tanára, Bánki Ferenc leány csoportját vettem át, amelynek tagjait az I. kerületi Attila utcai általános iskola gyerekeivel egészítettük ki.

 – 1965-ben fontos eseményre került sor a Köztársaság téren. Erre miként emlékezik?

– A mini kosárlabda ősbemutatóját tartották ott, ahol én a KSI lányait vezettem. Néhány évvel később már jelentkeztek az első, komolyabb eredmények is. 1970-ben az NB II-ben a 3. helyen végeztünk, egy évvel később pedig a Nyugati csoport bajnokaiként feljutottunk az élvonalba. Az akkori paragrafusok értelmében a KSI-ben csak 18 éves korig sportolhattak a fiatalok, így a csapat többségének el kellett mennie tőlünk. Fiatalabb, szerényebb képességű, illetve felkészültségű játékosainkkal végül kiestünk.

 – A következő évek újabb érdekességekkel szolgáltak.

      kosárlabda_Németh Ágnes, 440, nava.hu

– 1976-ben került a képbe a későbbi évek európai klasszis játékosa, Németh Ágnes (Fotó: nava.hu), aki a dudari általános iskola befejezését követően egészségügyi szakközépiskolába iratkozott be. Még az év nyarán nézőként már ott lehetett a lengyelországi Szczecinben, és láthatta a serdülők Európa-bajnokságának mérkőzéseit.

– Ön 1976 őszétől fél évig betegállományba kényszerült. Visszatérését követően az 1959/60-as lányok csoportjának egyik felével foglalkozhatott.  

– 1977-ban módszertani előadó lettem a KSI-ben, 1978-tól pedig két éven keresztül a Veres Pálné Gimnáziumban tanítottam. Közben rendszeresen pályára léptem a Budai Pedagógus öregfiúk csapatában, ahol többek között együtt játszottam Ránky Mátyással, Haris Ferenccel és Zsadányi Istvánnal is. Utóbbi csapattársam felkért: szervezzem újjá a MAFC kosárlabda utánpótlását. Elvállaltam, ezzel egyidejűleg a Műszaki Egyetem Testnevelési Tanszékére kerültem. Hét évig vezettem a MAFC Sportiskoláját, miközben kitűnő edzői műhelyt sikerült összehozni, ahol többek között olyan szakemberek dolgoztak, mint Győri Zsuzsa, Molnár Csaba és Tóth Viktor. Mivel a felnőtt NB I-es csapatoknak kötelező volt ifi együtteseket is működtetniük, ezek pedig legtöbbször a nagyok előtt játszottak, így rendre komoly közönségünk volt. Buzdításukat a fiúknak 1987-ben a bajnoki cím megszerzésével sikerült meghálálnunk. Jutalomból egy színvonalas groningeni nemzetközi tornán vehettünk részt, amelyet ugyancsak sikerült megnyernünk. A szezon végén pedig engem tüntettek ki az „Év utánpótlás edzője” címmel.

– A Műszaki Egyetemen mindig is igen élénk kosaras élet volt.

– Munkám is volt éppen elég. Mást ne mondjak, az úgynevezett kari bajnokságokat tizenkét éven keresztül én szerveztem meg. A MAFC-Martos NB II-es férfi csapatát öt évig én készítettem fel. 2003-ban nyugdíjba mentem, ez évben átestem az első csípőprotézis operációmon is.

 – Ez idő tájt kereste meg korábbi kedves tanítványa, Kiss Lenke.

– A beszélgetést követően azokat a bizonyos nyugdíjas éveket kosárlabda_Kiss Lenke LOGÓJAelnapoltam. 2005 januárjától támogatom a 10-11 éves gyerekektől a felnőttekig korosztályos csapatokat működtető „Kiss Lenke Kosárlabda Suli” tevékenységét. Korábban is kiemelten érdekelt a magas játékosokkal való foglalkozás, a centerképzés ügye, s ezt a vonalat mindmáig kiemelt feladatként végzem.

 – Milyennek látja a sportág általános helyzetét?

– Rengeteget változott a kosárlabdázás, s természetesen maga a képzés is. Sokkal hamarabb szakosodnak a gyerekek posztokra, mint korábban. Ami nagyobb baj, az hogy egyre nehezebb a gyerekeket és a szülőket is megnyerni a sportág számára. Sajnos sok helyen nem fordítanak kellő figyelmet a technikai képzésre, ezért rossz mozgások idegződnek be. A vezetők a pillanatnyi sikerek reményében gyakran inkább profikat igazolnak. A fiatal tehetségek pedig számos alkalommal még a kispadról is kiszorulnak.

MET_160709_Bátor Vilmos, Mészáros Lajos, 440Bátor Vilmos(j) Mészáros Lajossal, a szövetség szakmai igazgatójával

 – Korábbi tanítványai közül kiket említene meg feltétlenül?

– Sok élvonalbeli játékos került ki a kezem alól. Ma is örömmel tölt el, hogy az 1980-as, moszkvai olimpián 4. helyezett magyar válogatottban öten is (Kiss Lenke, Németh Ágnes, Beloberk Éva, Gulyás Ildikó és Szuchy Katalin) korábbi tanítványaim közül lehettek a válogatott tagjai. Dr. Reigl Mariann, Székely Judit, Benyák Anikó, Csabai Annamária, Csuka Mária és még sokan mások pedig a legkülönfélébb helyeken szolgálják szeretett sportágunkat.