Benedek Tibor Barcelonáról: Jól fizetett a sokmozgásos játék

A magyar vízilabdázás krémje, edzők, klubvezetők előtt tartott előadást a barcelonai világbajnokságról szerdán Benedek Tibor, a férfi válogatott szövetségi kapitánya Budapesten.

A kapitány nem kizárólag, talán nem is elsősorban a magyar csapat játékát értékelte, bár természetesen sok szó esett mindarról, ami jól ment a mieinknek, és arról is, ami nem.

Sok, csokorba vágott videóval illusztrálta mondanivalóját, s ne csupán simán egymásután tett jelenetekre tessék gondolni. A mozgókép könyörtelenül megmutatta, hogy egy kísértetiesen azonos felállású, megjátszású magyar emberelőny miként végződött hatalmas kapásgóllal a kazahok ellen, s miért lett ugyanabból a jelenetből blokkolt lövés, amikor Szerbia volt azt ellenfél.

Benedek Tibor kitért arra, hogy a különböző válogatottak vezetésében és játékosállományában milyen változások történtek a londoni olimpia után, s még arra is, hogy milyen a csapatonkénti átlagéletkor. (A miénk átlagéletkora 30,2 év lesz Rióban, ha ugyanez a személyi összetételű válogatott utazik az olimpiára, mint amelyik a barcelonai vb-n vett részt.)

Rámutatott egy sor olyan jellegzetességre, amely megfigyelhető volt a barcelonai meccseken. Például arra, hogy a sokmozgásos játék mennyire „jól fizetett”, s hogy ez a sok mozgás mindig teljes erőből történt.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a szerbek nem alkalmaznak számokat az emberelőnyös figurák megjelölésére, s mégis (részben talán éppen ezért) általában gyorsan tudták kihasználni ezeket a lehetőségeket.

Nagy teret szentelt a kapitány lefordulások elemzésére, elsősorban a 6:5-ös ideiglenes fórokra, mert ezekből van a legtöbb egy meccsen.

Videóval bizonyította, hogy mennyire lelassul a fórmegjátszás, ha a labda újra és újra éri a vizet.

Rendkívül aprólékosan elkészített statisztikákat is ismertetett az előadó, például arról, hogy a meccseinken az ellenfeleink mennyi időt fordítottak betörésre (legkevesebbet a szerbek), hogy az emberhátrányban kapott gólok megoszlása milyen volt, honnan milyen gyakorisággal értékesítettek ellenünk előnyt, s mi pedig statisztikai szempontból honnan, hogyan éltünk az emberelőny lehetőségével. (Egyébként a magyar válogatott Barcelonában összesen 64 emberelőnyt kapott, ebből 40-et értékesített, ami kiváló, 62,5 százalékos mutató és ennél jobbat senki nem ért el – a szerbek végeztek mögöttünk e téren.)

Külön értékelte Benedek Tibor a „kapufás emberek” tevékenységét. Elmondta, hogy ebben a játékelemben nagyon sokat fejlődtünk, a kapufások megtanulták különböző szögből várni a labdát, nagy pontossággal fejezték be az akciókat és emellett egyéb kiegészítő feladatokat is elvégeztek. Érdekes adat, hogy a kapufához feljátszott labdák egyharmada Madaras Norberttől származott.

Az előadás végén a kapitány azt elemezte, hogy miben lát már most nagy fejlődési lehetőséget a csapatunknál. Kiemelte a sokoldalú, több poszton bevethető játékosok képzésének jelentőségét, azt, hogy kifejezetten rá kell szoktatni a szélső játékosokat a bemozgásokra, növelni szükséges a betörések dinamikáját és  gyorsítani kell a blokkolás műveleteit.

Önkényes kiragadás az előadásból: Benedek Tibor egy videón megmutatta, hogy miként nyilvánult meg az a hatalmas mentális erő, ami a magyar válogatottat a dobogó legfelső fokára röpítette a barcelonai vb-n. A jelenet a magyar-kazah nyolcaddöntőből lett kivágva. Mi támadtunk, s Gór-Nagy Miklós hatalmas lendülettel úszott át jobbról balra az alapvonallal párhuzamosan a kapu előtt. Benedek Tibor felhívta a figyelmet a képernyő bal felső sarkában lévő adatra: a negyedik negyed végén jártunk, amikor ez a lendületes mozgás történt, s az eredmény 16:7 volt a javunkra.