Benkő Ákos itt hagyott bennünket…
Benkő Ákos és Deák Nagy Marcell
Amikor valaki eltávozik közülünk, pillanatok alatt mindent másként lát az ember. Legtöbben úgy vagyunk vele, hogy lehetőleg csak a szépre emlékezünk. Ilyenkor eltörpülnek az igaz, vagy vélt sérelmek, a szomorúság, az illető elvesztése feletti bánat minden más elnyom.
Különösen így van ez, amikor az elment valaki eleve pozitív ember volt, akinek nem kell sokat megbocsátanunk. Azt hiszem, kevesen vitatkoznának vele, amikor kijelentem: az életének 74. évében meghalt Benkő Ákos ilyen ember, karakteres valaki volt. Ő az egyenes, szemtől szembe történő véleményformálás- és közlés embere volt. Lehet őt ezért szidni vagy dicsérni, de egy biztos: kiszámítható ember, kiszámítható sportember volt. Ami a szívén volt, nem tartogatta, hanem elmondta. Ráadásul mindig a többre, jobbra vágyás, a javítás szándéka vezette.
Ami pedig a sportember voltát illeti, ehhez végképp nem fér kétség. A rögösebb utat választotta, miután testnevelő tanári diplomát szerzett. Nem akart minden áron a fővárosban maradni, hanem vállalta az egyértelműen mostohább körülményeket és Galgahévízen majd Hatvanban is „lenyomott” tíz-tíz esztendőt. Hatvanból indult egyik legsikeresebb tanítványa, az olimpiai ötödik helyezett Pál Ilona 400 méteres síkfutásban, 1980-ban felállított országos rekordját (51,50 mp) a mai napig nem döntötték meg.
A kőkemény harcos tizenöt esztendőt töltött el az MTK szakvezetőjeként, majd 1995-ben kikötött Gödöllőn, ahol a GEAC atlétáit vette pártfogásába. Küzdött, folyamatosan képezte magát, minden energiáját a gondjaira bízottakra fordította és soha nem alkudott meg. E tulajdonságának sokszor tanújelét adta. Jómagam is ott voltam 2009-ben azon a Zrínyi utcai BM-székházban tartott ünnepségen, ahol nyilvánosan visszautasította a neki ítélt életműdíjat.
Szerencsére sok-sok tanítványa, az általuk elért sikerek még sokáig emlékeztetni fogják az utókort Benkő Ákosra, aki nem tudta bevárni nagy tehetségű vágtázójának, Deák nagy Marcellnek pályafutása kiteljesedését. Pedig a számos magyar bajnoki címmel, junior Eb- és Universiade győzelemmel is rendelkező, fiatalember (még most is csak 21 éves) a 2012-es felnőtt Európa-bajnokságon 400 méteren ezüstérmet szerzett. Ez az eredmény és a többszöri, 46 másodpercen belüli futás sokat ígért – és Benkő Ákos már nem láthatja a nagy tehetség remélhetőleg továbbra is felfelé ívelő pályafutását.
Benkő Ákos tényleg erőn felül vállalt. Több edzését is láthattam a KSI pályán éppen úgy, mint télen, a sátorban. Szimultánban osztogatta tanácsait, a legkisebbekhez is volt egy-egy jó, atyai szava, tanácsa. Közben tekintetével folyamatosan pásztázta a területet, mert a lehető legtöbbet akarta látni, mindenről tudni akart, ami rá tartozott.
Kemény hangja bizonyára sokaknak hiányzik majd, a régi és az újabb tanítványoknak egyaránt. Tisztességét, őszinteségét méltán állíthatjuk a jelen és a jövő atlétái elé követendő példaként.
Benkő Ákos, Ákos bátyám nyugodj békében!
