Benyáts Balázs ma 70 éves!
A debreceni kézilabdázás egyik markáns képviselője, a 21-szeres válogatott kézilabdázó Benyáts Balázs ma ünnepli 70. születésnapját.
Benyáts Balázs. Fotó: civishir.hu
Benyáts 1962-ben kezdett el kézilabdázni a Debreceni Dózsában és a klubhűség egyik etalonjaként egészen addig ott játszott majd edzősködött, amíg a klub 1997/98-ban meg nem szűnt. Ekkor is csak azért hagyta abba, mert kedvenc mondása szerint „a végén már pénz nélkül maradtunk és a lelket sem lehet egy idő után üres bukszával szolgálni.”
Kezdő éveiben a jégkorong csaknem elcsábította a kézilabdázástól, hiszen teljesen belelkesedett a jeges sport iránt. A kézilabda szerencséjére egy soproni jégkorong meccsre utazva, hiába vitte magával a két koffernyi kapusszerelést, mire odaértek, elolvadt a jég.
– Ezzel lett vége a hokizásnak, meg azért is, mert Molnár Tibor, a Dózsa akkori ügyvezetője kerek-perec döntés elé állított, mondván: hagyjam abba ezt a hülyeséget, mivel a kézilabdázásban sokkal nagyobb sikereket érhetek el. Megfogadtam a tanácsát és szerencsére neki lett igaza.
– Ettől kezdve meredeken ívelt felfelé a pályafutása…
– Előbb ifjúsági-, junior, majd felnőtt B-válogatott lettem. Különösen Ökrös Istvántól tanultam sokat. 1966-ban a Ferencváros ellen léphettem először pályára. Akkor még beálló voltam, majd hirtelen megnőttem, ezért lehettem átlövő. Az 1946-49 közötti évfolyamokból különösen tehetséges játékosok kerültek ki, így mi ahogy felkerültünk a felnőttek közé, onnan kezdve állandóan a 6-7. helyen végeztünk.
– Azután a hetvenes években jött egy minőségi ugrás.
– Ökrös Pista felhagyott a játékkal és edzőként új szemléletet hozott. Erősítettünk is szépen, hiszen jött a Honvédból a nagy bombázó, Varga István és Sárközi „Pocsolya” László is. Ezekben a legnagyobb sikerekben sajnos nem lehettem részes, mert éppen azokban az években a TF-csapatában kellett szerepelnem. Játékomról elárul valamennyit, hogy az NB I/B-ből is beválogatott Faludi Mihály.
Benyáts Balázs ma már sok éve boldog nyugdíjas. Sajnálja, hogy csak a debreceni nők szerepelhetnek az élvonalban és természetesen szeretné megérni, hogy a férfiak is egyszer újra a legelső vonalban csatázzanak.
Hogy ezt megérje, ehhez is kívánunk neki egészséget és hosszú, boldog életet!
(jochapress)
